Monique Deyres: Parcours /Utak

Ez a „tömbösített” természet ábrázolás, megjelenítés nemcsak térben, hanem síkban is izgatja Monique Deyrest. Nagyobb, és lazán összefüggő sorozatokat készített, ahol csak igen vékony, reliefszerű teste van a fakazettákkal határolt növényi egységeknek. A különféle vegetációk egymás mellé helyezett, raszterrendszere – 35 centis egységekből 12 x 12 tábla, 4 x 10-es tábla, 3 x 11 tábla kapcsolódik – összefüggő képet, képsorozatokat hoz létre. Ezek hol vízszintesen, hol pedig függőlegesen kerülnek bemutatásra. A vízszintesen elhelyezett táblák óhatatlanul a légifelvételek szántóföld tábláinak érzetét keltik, igaz, nagyon rendezett és szabályos táblákét, amilyenek a valóságban pont a természet természetes zabolátlansága miatt ilyenformán nincsenek. Ennél a tárgytípusnál az egyes kazettákban a különféle kis növények, zuzmók, magok önálló életet élnek, mint egy virágágyás bújnak össze a rekeszek.
Különös módon, a függőlegesen elhelyezett táblák másként, sokkal inkább képtárgyként viselkednek. Ezt a művész is érzékelte, hiszen ezeknél távolodik el a növényi anyagok saját, természetes színeitől és használ „mesterséges” színezést is. Természetesen nem megy el messze a természeti hatásoktól, növényi és földszínekről van szó, melyek hozzátartoznak művészete lényegéhez. Ez a képszerűség sok esetben nem is célja, ezért a táblák között rések maradnak, a hiány raszterrendje.
Egészen más a hatása azoknak az áttetsző anyagokra fixált kompozícióknak, ahol a vegetációt megjelenítő négyzetes felületek szinte a semmiben lebegve, egymás mögött ismétlődve tűnnek elő pazar könnyedséggel. A jelző korántsem túlzás, hiszen van olyan kompozíció is, melynek alkotóeleme a gyeptégla, ami nem feltétlenül könnyedségéről nevezetes, és mégis, Monique Deyres előadásában ez is szárnyaló.
A sorhoz természetesen hozzátartoznak a nagy, nehézkes, földszerű táblák is, ezek nagyobb és kevesebb egységből összetettek – két-két téglalap alakú tábla kapcsolódik össze – földön és falon, színűk is sötét, a talajt, az anyaföldet mintázzák. Ennek a sorozatnak ellenpárja a Csírázás táblarendje, ahol a laza szerkezetű csírák, szárított, zuzmószerű növénykék maguk is áttetszőek,  keresztül láthatóak, a fényt és a tekintetet is engedik áthatolni magukon.
A következő műcsoport, mely Monique Deyrest sokáig foglalkoztatta a Természet / Kultúra installációs együttes, amely a természet megőrzésének gondolatkörét direkt és líraian ironikus módon járja körül. Természet-konzervekről, jobban mondva természet-befőztekről van szó, ahol is valóságos befőttesüvegbe csírákat, magokat, virágokat, leveleket, sarjakat helyez, minden stilizáció és látható manipuláció nélkül. Ez a műegyüttes és gondolati egysége igen rokon a magyar Solti Gizella három dimenzióban megszőtt és ugyancsak befőttesüvegbe helyezett gobelin-gyümölcseivel. Ugyanakkor Monique Deyres befőttesüveg sorozata utalás a születés, az állapotosság misztériumára is.
A kiscelli kiállítás mindezekből az elemekből építkezik. A nagy, földszerű táblák horizontális sorozata uralja a tér középtengelyét, színükkel és rusztikus felületükkel különös, személyes párbeszédet folytatnak a XVIII. századi, öreg, nyerstégla falakkal, azok színével, töredezett, egyenetlen, itt-ott porló, egekig emelkedő függőlegeseivel. Ugyanez a vertikalitás az uralkodó motívuma a szentély magasából függő selymeknek, melyeken a vegetációs négyzetek színszekvenciája  légies könnyedséggel párosul.  A falakon fotórelief-sáv fut végig a templomtér falain, Monique Deyres egyik legfontosabb motívumával a csírázással. Ez az apró növényi motívum, pontosabban maga a növényke, föld feletti, zöld száraival, egy-egy levéllel, rüggyel és a föld alatti gyökérhálójával egyszerre látható. Ezt a drámai képi eszközt ugyan már korábban is használta, képtáblán és befőttesüvegben egyaránt, de ilyen monumentális léptékben és szekvenciában az összhatás sokkalta megrázóbb.
Monique Deyres rendkívül érzékien kapcsolja össze a művészet eszközeit és a természet revizítumait munkáiban. Ma, amikor a földi lét, a vegetáció hosszú távú fennmaradása is kérdéses, művészetének aktualitása szinte „természetes”.

Fitz Péter