Fővárosi Képtár katalógusai 110. Halász Károly Taposott képek

Ha összegyűjtenénk a világ képzőművészetének azt a tíz-tizenkét motívumát, amik annyira ősi tradíciókat hordoznak, és oly szorosan tartoznak a vizuális közlés egyetemes szókincséhez, hogy a neolitikum művészetében ugyanúgy feltalálhatók lehetnének mint amennyi joggal tartoznának bele az avantgárd szótárába is, akkor Halász Károly vászonra taposott lábnyomait nemcsak odasorolhatnánk e motívumok közé, hanem talán egyenesen e lábnyomokkal kellene elkezdenünk az egész gyűjteményt. „Az első lépés", vagy egyáltalán a lépés, és aztán a sok lábnyomból kiadódó ösvény, út, gyülekező-hely, otthon, település, ország, és-így-tovább, ezek mind felépíthetők abból a mozdulatból, ahogy az ember, a természetnek ez a talányosan problematikus teremtménye megszűnik mozdulatlan bálvány lenni - „kilép" a szobor pózából, és útjára indul. A lábnyomok lehetnek vadászok nyomai, és ugyanígy a gabonát vető ember kimért léptei, de vezethetnek az előrehaladó lépések egy tűzhely elé vagy egy oltár felé is. Nagyon változatos Halász lábnyom-repertoárja is. Egyik-másik képen a lábnyomok csak olyan szerepet játszanak, mint az erdei avarban sötétlő árnyékfoltok, amelyek alig különböznek a környező felület enyhén hullámzó szín- és tónusvilágától. Másutt meg annyira híg közegben, a vászonra spriccelt festékcsöppek olyannyira súlytalan kavargásában fedezzük fel a nyomokat, hogy nem nehéz az apró pontoknak ebben az örvénylő rengetegében a csillagos ég nyitott kompozícióját felismerni. A csillaghalmazok közt felsejlő lábnyomszerű köd-formákban pedig valamelyik pogány isten fényévekkel mért lépéseit kellene akkor látnunk.