Fejezetek Mártonfi József erdélyi püspök (1746–1815) életrajzából

György Lajos (Marosvásárhely, 1890. ápr. 3. – Kolozsvár, 1950. dec. 31.) irodalomtörténész, a két világháború közötti erdélyi magyar tudományos élet és oktatásügy vezető személyisége középiskolai tanulmányait a kolozsvári róm. kat. főgimnáziumban végezte (1902–1907), majd a Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karán magyar–latin szakból tanári oklevelet, illetve doktori fokozatot szerzett (1912). Oktatói pályáját Budapesten és Mezőkövesden kezdte, majd 1916 nyarán Kolozsvárra került, ahol 1923-ig gimnáziumi és főiskolai tanárként működött. 1924-től fogva csaknem két évtizedig a Pásztortűz (1924–1927), az Erdélyi Irodalmi Szemle (1926–1929), az Erdélyi Tudományos Füzetek (1926–1940), az Er-délyi-Múzeum (1930–1940), valamint az Erdélyi Iskola (1933–1940) szerkesztője. 1928 őszén az erdélyi magyar egyházak vezetői kinevezték a kolozsvári egyetemi és főiskolai hallgatók tanulmányi igazgatójává, s e minőségében megszervezte a Tanulmányi és Felügyelő Bizottságot, amely az ifjúság szellemi, erkölcsi és anyagi kérdéseivel foglalkozott. A kolozsvári Lyceum-könyvtár őreként (1929–1948) az intézményt korszerű szellemi műhellyé fejlesztette a magyar főiskolai hallgatóság érdekében. Az egyetemi oktatásba a 30-as évek legelején kapcsolódott be: 1931-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, 1940 és ’47 között a ko-lozsvári magyar egyetemen a magyar irodalomtörténet nyilvános rendes tanára, 1945-től 1947-ig pedig az egyetem prorektora és az Erdélyi Tudományos Intézet igazgatója. 1930 és 1941 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület főtitkára, illetve Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke (1942–47), 1932-től az Erdélyi Róm. Kat. Egyházmegyei Tanács (Státus) igazgatótanácsosa, 1945-től a Státus világi elnöke. 1947-ben koholt vádak alapján eltávolították az egyetemről, az Erdélyi Tudományos Intézet éléről és a Múzeum-Egyesület vezetőségéből, 1948-ban pedig a Lyceum-könyvtár államosításával megfosztották utolsó alkotói műhelyétől is. Több irodalmi és tudományos társaság tagja (Budapesti Philologiai Társaság, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Szent István-Akadémia, Petőfi-Társaság, Magyar Paedagógiai Társaság stb.), az Erdélyi Katolikus Akadémia főtitkára, a Pázmány Péter Társaság alelnöke. A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban levelező, 1942-ben rendes tagjává választotta. A magyar anekdota története és nemzetközi kapcsolatai, a magyar regény előzményei és kialakulása, illetve az egyetemes és magyar irodalom kapcsolata kutatásának területén elért eredményeit önálló kötetekben és tanulmányok hosszú sorában magyar, német és francia nyelven tette közzé. Jelentős erdélyi vonatkozású bibliográfiai munkássága is.