Évek és emberek

E memoárt egy nő írta, női szemüvegen keresztül láthatjuk Magyarország 1914 nyara és 1933 közti történelmét. A szerző mára jórészt feledésbe merült író, kritikus, költő, az 1945 előtti magyar irodalmi, szellemi élet jól ismert szereplője. Ritoók Emma alapító tagja a Vasárnapi Társaságnak, később a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Idővel mindkettőtől elhatáro¬lódott. Visszaemlékezése sok esetben reflexió a történésekre. Az Olvasó meg¬tudja, miként látta a szerző saját társadalmi osztálya, a régi Magyarország gyors összeomlását, miként épülnek be bizonyos klisék a gondolkodásába, s hogy ezekkel szemben néha neki mások a közvetlen tapasztalatai. írása egy¬fajta válasz arra, hogy a zsidókérdés mennyire volt jelen a keresztyén-keresztény úri középosztály gondolkodásában, értékelési rendszerében. A válasz: nagyon. Műve kiváló kor- és kórképet ad egy középosztályhoz tartozó, nemesi származású értelmiségi nő gondolatvilágáról az első világháború éveiből. Szemmel láthatóan sem az első világháborús vereséget, sem pedig mindazt, ami 1918 után következett nem tudta helyesen értékelni. Szinte mindent, ami rossz, azt a magyarországi zsidóságra vezeti vissza. A memoár feldolgozása, lábjegyzetelése embert próbáló munka volt 1500-nál is több, magyarázó lábjegyzet segíti a szöveg megértését, nem egy esetben pontosítva azt, vagy jelezve, ha a memoár szerzője tévedett – nem beszélve a szöveggondozási feladatokról. A záró tanulmányok szintén a biztos eliga¬zodást szolgálják