„Evangelizare Pauperibus Misit Me!”

Az Egyház sokféle karizmában gazdag. Ezt a bőséget nagyon jól mutatja a szerzetesrendek sokasága. A nagy hagyománnyal ren-delkező közösségek mellett léteznek fiatalabb és kisebb közösségek is, ilyenek például az apostoli élet társaságai. Közülük való a Misszióstársaság, a (lazaristák) közössége, amelyet Páli Szt. Vince (1581–1660) 1625-ben Franciaországban alapított meg. A közös-ségben felszentelt papok és testvérek élnek. A lazaristák feladata, hogy kövessék Krisztust, aki az Evangéliumot hirdeti a szegények-nek. Azért Páli Szent Vince a következő jelmondatot választotta ki a közösség számára: „Evangelizare pauperibus misit me”, azaz „Elkül-dött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (ld. Lk 4,18). Ez lett az életszentséghez vezető út. Hivatásukat a lazaristák elsősorban népmissziók vezetése által teljesítik, ahol a hitoktatás és a szentségek kiszolgáltatása mellett segítik a szegényeket, betegeket, gyengéket és rászorulókat. Azért pedig, hogy a népmissziók maradandó gyümölcsöt hozhassanak, a lazaristák világszerte a papság képzésével is foglalkoznak. A Misszióstársaság (lazaristák) Magyarországon is működik, igaz hogy mostanában kevés helyen (Budapesten, Piliscsabán és Szobon) és kis létszámmal. A szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása előtt a vincés karizma nagyon erősen jelen volt hazánkban a lazarista atyák missziós tevékenysége folytán, az Irgalmas nővérek révén, akik számos kórházban szolgáltak és Páli Szt. Vince Társaságában jótékonykodó civilek által. A rendszerváltás utáni időszakban a Misszióstársaság törekszik a régi tevékenység felújítására. Reméljük, hogy a mostani kötet, amelyben tekintetünk a lazaristák múltja felé fordul, sok olvasót indít arra, hogy érdeklődjenek a vincés karizma iránt és a Vincés Család különböző ágaihoz csatlakozva, a lelkiségünk újra élővé váljon Magyarországon.