Európa közepe 1000 körül

Sokféle párhuzamot lehetne vonni az első és a második ezredforduló között, de talán egyik sem lenne annyira találó Európára, mint az, amely az Európa Tanács 27. Művészeti Kiállítását együttesen alkotó két kiállítás, Európa közepe 1000 körül és Nagy Ottó, Magdeburg és Európa segítségével vonható. Az, amit az 1000. év körül az uralkodók és a népek egyaránt, talán öntudatlanul, kerestek, lényegét tekintve meglepően egyezik azzal, amit a népek és a kormányok igyekeznek megteremteni 2000-ben. Természetesen a két időpont között eltelt 1000 évben nem állt meg az idő. Hosszú fejlődési folyamat zajlott, amelyet az elnyomás korszakai, a túlzott nacionalizmus és a háborúskodás, ugyanakkor a felvilágosodás, a béke és együttműködés egyaránt jellemeztek. A korai középkorban Európa közepén a már korábban letelepedett és a Keletről jövő, hozzájuk csatlakozott etnikai közösségek közötti kapcsolatot hol a békés együttélés hol az ellenségeskedés jellemezte. Egy másféle modus vivendi kialakulásához vezető út, leegyszerűsítve: a kalandozást felváltó kereskedelem, a pogányságot kiszorító kereszténység megteremtette Európa szívében a kulturális és politikai fejlődés alapjait. A későbbiekben ezekből az általánosan elfogadott alapokból kialakult a vágy egy még átfogóbb egység iránt, amely éppen az 1000. év körül vált valósággá, akkor, amikor az Ottó-i dinasztia széles látókörű uralkodói zászlajukra tűzték a római birodalom megújításának programját. Korunkban egy fájdalmasan hosszú, a nyers totalitariánus hatalom által okozott küzdelmes időszak után, az Európa szívében élő népek napjainkban ismét bizakodhatnak jobb életben, a közös értékek megerősítésében, az egyre szorosabb együttműködés által megteremtett társadalmi összefogásban.