Eszmék, eszközök, hatások

Az I. világháború, a polgári demokratikus forradalom, a Magyarországi Tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom időszakában a közvélemény-formálók a legkülönfélébb eszközökkel, többek között újságcikkekkel, filmhíradókkal, iskolai tananyagokkal, gyermekjátékokkal, szobrokkal, közterület-elnevezésekkel, ünnepségekkel igyekeztek eljuttatni eszméiket Magyarország népéhez, a háborús propaganda, a lelkesedés és lelkesítés részeként, később általuk a korábbiaknál jobbnak tartott politikai-társadalmi rendszerek megteremtése érdekében. E nézetek elfogadtatásához a korabeli szerzők, köztük jelentős alkotók, mint Molnár Ferenc, Szomory Dezső vagy Karinthy Frigyes, többféleképpen járulhattak hozzá. A propagandára pedig egymástól igencsak eltérően reagálhattak az azzal megcélzottak: például volt, aki átvette, elfogadta annak egyes elemeit, volt, aki vitatkozott azzal, de volt, aki átalakította, sőt olyan is, aki megsemmisítette annak hordozóját. A Tanácsköztársaság idején keletkezett álhírek és viccek egy része azt is jelzi, hogy a propagandával szemben kialakulhatott ellenségesség is a kortársakban. A kötet tanulmányai e fordulatokban bővelkedő évek propagandájának különféle jelenségeit mutatják be és elemzik. Az egymást követő, egymástól határozottan különböző politikai-társadalmi rendszerekben működő közvélemény-formálók eljárásainak összevetése elősegítheti – az egyes eseteken túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is – a propaganda sajátosságainak megismerését is.