„Erdélyi török szőnyegek” az Iparművészeti Múzeum 1914. évi kiállításán és a források tükrében

Magyarul és angolul is megjelent az Iparművészeti Múzeum legújabb kiadványa: az Erdélyi török szőnyegek. Jó tudni, múzeumunk az oszmán-török szőnyegek kutatásának egyik nemzetközi központja. 

A kötet egyrészt feltárja az 1914-es szőnyegkiállítás szervezésének történetét, a kiállításon bemutatott szőnyegek eredetét, azaz mely műtárgyak szerepeltek az 1914-es budapesti kiállításon, illetve mely erdélyi települések küldtek szőnyeget Budapestre; másrészt egy páratlan nyomozás eredményeképpen közzéteszi, hogy az 1914-ben Budapesten kiállított szőnyegek jelenleg hol találhatók.

A kiadvány hiánypótló, mivel a kiállítás kapcsán tervezett nagyszabású illusztrált katalógus eddig sohasem jelent meg, miközben a hozzá kiadott jegyzék a szőnyegkutatás egyik kiindulópontja.

A szőnyegkiállítás történetét Horváth Hilda és Pásztor Emese tanulmányai dolgozzák fel, megannyi, korábban ismeretlen adattári dokumentum segítségével. Tanulmánykötetünk erdélyi kutatókkal – Ziegler Ágnessel, T. Horváth Iringóval és Csáki Árpáddal – együttműködésben készült el, és nekik köszönhetően részletesen bemutathatjuk az Erdélyi Evangélikus Egyház, illetve az Erdélyi Református Egyház szőnyegeinek sorsát, továbbá még részletesebben a Háromszéken egykor fellelhető szőnyegek történetét.

A katalógusban a kiállítás 251 szőnyegéről látható fotó, archív felvétel vagy reprodukció, mivel ennyit sikerült azonosítani. Valószínűleg számolni kell bizonyos szőnyegek pusztulásával is – de egyértelmű: a nagy európai és amerikai múzeumok „ismeretlen eredetű” szőnyegeinek jelentős része Erdély területéről került a műkincspiacra.