Erdélyi könyvesházak. V. 1541–1782. Vegyes források

Napjainkban számos olyan kérdés feltehető, amely abban az időben, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke elkezdte a kora újkori Magyar királyságbeli és erdélyi könyvjegyzékek összegyűjtését, elképzelhetetlen lett volna. Az első kérdés rögtön az, hogy 2018-ban van-e értelme egy forráskötet kiadásának, papíron, jegyzetekkel, mutatóval. Miért nem egyszerűbb a dokumentumokból adatbázist építeni, és azt nyilvánossá tenni? Ez összhangban lenne a modern technológiák alkalmazásával, a digitális bölcsészet kívánalmaival, sőt, több más kutatási programot megelőzve, az open data mozgalom elvárásainak is megfelelne. A válasz az, hogy elvileg is csak részben van igaza annak, aki ezt netán állítaná, gyakorlatilag pedig inkább nincsen igaza. Elvileg azért nincsen, mert bármely történelmi forráscsoport kizárólagosan digitális megjelenítése kockázatos, nem felel meg a feltáró szándékának, amennyiben az nem egyszerűen a kortárs megismerés lehetőségének a biztosítása, hanem több generáció számára megismerhetővé tevés. Vagyis nem teszi lehetővé az archiválást. Kis példányszámban, elsődlegesen archív jelleggel, meg kell jelentetni mindent papíron is. Ezt követi az az ellenérv, hogy sokan, e sorok írója is, jól, és kedvvel olvassa a mutatókat. Úgy, és olyan összefüggések azonnali meglátásával, amelyhez informatikai megoldásokkal is el lehet jutni, de bonyolultabban, no és nem mellesleg, programozó bevonásával. Szakismeret, pénz, idő… Egyikben sem dúskálunk. Nem tudjuk azt a tényt sem feledni, hogy a szegedi kutatóműhely, 1983-tól informatikai eszközöket is használt az alapkutatási eredmények megjelenítésében, és a felépített adatbázis, éppen, amikor már komoly, nemzetközileg is számon tartott mennyiségű és minőségű dokumentumot – könyvjegyzéket – tartalmazott, megszűnt létezni. Nem tűnt el véglegesen, de újraélesztéséhez szakismeret, pénz és idő kell. Sok pénzzel kevés idő, de kevés pénz sincsen. Az Adattár sorozat azonban kézbe vehető, ahogy a Könyvtártörténeti füzetek (a könyvjegyzékek bibliográfiai leírása) 12 kötete is. Majd megjelentetünk egy 13. kötetet is, hiszen viszonylag sok új forrás került elő, a kutatások szerencsés folytatási lehetőségének köszönhetően. Erdély vonatkozásában már régóta adósak vagyunk az Erdélyi könyvesházak 5. kötetével. Mostanra elkészült, és kiderült, kell egy 6. kötet is. Azért, mert amikor a nagyszebeni levéltári anyagot kutattuk, a szász evangélikus káptalanok anyaga még nem volt hozzáférhető. Ma igen, így jelentős új forrásanyaggal tudjuk ismereteinket gazdagítani, az olvasmányok és a könyvtárak történetét dokumentálni.