Leírás és Paraméterek
Mégis, adhatott-e bárhol, bármit is az anyatermészet, amit Erdélytől megtagadott? Méhe Európa bármely országánál több fémet és ásványt rejt, az pedig egyenest szembeötlő, milyen könnyű itt kibányászni őket.
A Köleséri Sámuel 1717-ben nyomtatásban megjelent soraiban felrajzolt kép megfelel annak a közvélekedésnek, amellyel nagyjából Hérodotosz óta tekint a világ a természeti kincsekben különösen gazdag Erdélyre. Aranyát-ezüstjét az ókor óta lankadatlanul bányászták a szkítákkal rokon agathürszoszok, kelták, dákok, rómaiak, magyarok és szászok. A felszínre hozott nemesérc tetemes része aztán csillogó arany- és ezüstpénzekké alakult át, amelyek a világ minden részére eljutottak. Az erdélyi pénzverést ugyan a kelták kezdték meg, de igazán magas szintre a középkori Magyar Királyság, majd az újkor hajnalán létrejött Erdélyi Fejedelemség emelte.
Jelen kötet az erdélyi nemesércbányászat és az ehhez kapcsolódó pénzverés több, mint ezeréves történetébe enged bepillantást a kelta kezdetektől a gyulafehérvári pénzverde 1871-es bezárásáig. A képekkel gazdagon illusztrált kötet egyszerűen és közérthetően vezeti be az érdeklődőket az erdélyi pénzek színes világába.
| Műfaj | történettudomány |
| ISBN | 978-615-6388-44-5 |
| Alcím | A Lysimachos-aranyaktól a gyulafehérvári veretekig |
| Kiadó | Martin Opitz Kiadó |
| Kiadás éve | 2023 |
| Kötés típusa | Keménytáblás |
| Oldalszám | 159 |
| Nyelv | magyar |
| Méret | A4 205 x 287 |
| Tömeg | 1044 g |