Emberek és eszmék migrációja Bulgáriában és Magyarországon (19–20. század)

A migráció kérdésköre igen komplex, így többféle szempontú megközelítést tesz lehetővé. Jelen dolgozatomban a migrációt mint sokrétű, dinamikus folymatot tágabban értelmezem; nem népességmozgásokra, embercsoportoknak településhatárok átlépésével járó lakóhelyváltozására és az azzal kapcsolatban érvényesülő társadalmi, gazdasági és kulturális hatásokra gondolok, hanem felvilágosodás kori magyar és újjászületés kori bolgár kalendáriumok szerkezetének és tartalmának egybevetése során olyan fejlődésvonalakra, tipológiai hasonlóságokra és analóg jelenségekre mutatok rá, amelyek gondolatok, témák, motívumok vándorlásáról tanúskodnak, a műfaj nemzetközi jellegét bizonyítva. A kalendáriumszerkesztésben az állandóság és a változás, a megőrzés és az újítás törekvései feszülnek egymásnak. A kalendáriumtörténetnek e hajtóereje tetten érhető a magyar és a bolgár művelődéstörténet szellemileg rokonságban álló eszmeáramlatának, a felvilágosodásnak és az újjászületésnek a naptáraiban is, hiszen ezek csupán egy állomását képezik a kalendárium-műfaj fejlődésének. Első pillantásra hagyományosnak látszó felépítésüket újszerű mozzanatok szövik át. Nemzeti jellegzetességük ellenére többféle párhuzam is megfigyelhető közöttük, bár egymáshoz képest bizonyos időbeli eltérést is mutatnak. Összevető vizsgálatuk rávilágít a kalendárium-műfaj specifikumára mind nemzeti, mind szélesebb, nemzetközi viszonylatban.