Életem a Nemzeti Múzeum

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában, Kalocsán végezte. 1958-ban érettségizett, majd felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1963-ban régész és történelemtanári diplomát szerzett. Három évvel később doktorált.

Az egyetem elvégzése után, 1963. július 15-én nyert kinevezést a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályára, ahol az őskori gyűjtemény anyagát kapta meg. Fő kutatási korszaka a magyarországi bronzkor és korai vaskor lett, azon belül is elsősorban a Kárpát-medence és a Meditteraneum népeinek bronzkori és kora vaskori kapcsolataival foglalkozott. Több kisebb ásatás mellett jelentős ásatást végzett 1965 és 1972 között a tiszafüredi bronzkori temetőkben, a ’80-as évek második felében pedig a fehérvárcsurgói korai vaskori halomsíroknál. A ’60-as, ’70-es években végzett hazai és külföldi kutatásainak eredményeit foglalta össze a Bronzkor Magyarországon című monográfiájában, mely 1977-ben a magyar mellett angol, német és francia nyelven is megjelent.

1966-tól részt vett az egyetemi oktatásban: az ELTE régész és művészettörténet szakos hallgatóinak tartott őskori művészeti, bronzkori témákban stúdiumokat, továbbá muzeológiai órákat a régészeti és történeti muzeológiai tanszéken. 1998-tól 2007-ig az ELTE Régészettudományi Intézetének félállású docense volt. Ezen kívül 1991-től a Képzőművészeti Főiskolán is oktatott restaurátor-hallgatókat.

A Nemzeti Múzeumból 1975-ben a Kulturális Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályára került, melyen belül 1977-től négy éven át vezette a Múzeumi Osztályt. Múzeumi osztályvezetőként olyan irányító, szervező és adminisztratív jellegű gyakorlatra tett szert, amelyet később a nemzet múzeumában kamatoztathatott.

1981 októberében főigazgató-helyettesi kinevezéssel került vissza a Múzeumba, ahol az általános helyettesi feladatok mellett elsősorban az intézmény szakmai-muzeológiai és különös tekintettel a tudományos tevékenységével foglalkozott. Ez utóbbi során új országos (Communicationaes Archaeologiae Hungariae), valamint intézményi (Inventaria Praehistorica Hungariae, Catalogi Musei Nationalis Hungarici, Évezredek, évszázadok művészete, Opuscula Hungarica, Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae) kiadványsorozatokat alapított, melyeknek szerkesztője is lett. Ezek mellett még 1986-tól haláláig főszerkesztője volt a Folia Historica című nemzeti múzeumi történeti évkönyvnek és több szakmai lap szerkesztőbizottságában is tagként vett részt (pl. Archeaologiai Értesítő, História).

Régész-muzeológusként rendezője volt a Magyar Nemzeti Múzeum 1977–1994 között álló állandó régészeti kiállítása bronzkori termének. Ezen kívül a ’90-es években számos nemzetközi kiállítás létrehozásában működött közre. Így például – társrendezőként – 1994-ben az Európai Tanács Comittee of Experts for the Archaeological Heritage budapesti ülése alkalmával megnyitott Treasures of the Hungarian Bronze Age című kiállítás előkészítésében és katalógusának megírásában, továbbá hasonló módon szintén társrendezőként és katalógusíróként a Kárpát-medence kora vaskori emlékeit áttekintő, Mont Beuvray-ben és Hochdorfban bemutatott kiállítás megalkotásában, valamint az itthon és több európai városban bemutatott A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei című kiállítás létrehozásában.

A Nemzeti Múzeum élére először Fülep Ferenc főigazgató váratlan halála után került 1986-ban. Ekkor csak néhány hónapig vezette megbízott főigazgatóként az intézményt, amelyet aztán később több mint egy évtizeden át (1999–2010) irányíthatott. Főigazgatói működéséhez kötődik a Nemzeti Múzeum nagyrekonstrukciója, mely 2006-ban fejeződött be, és a Pollack Mihály tervezte állapot minél teljesebb visszaállítását hozta. Számos jelentős időszaki kiállítás mellett, melyek közül talán kiemelkedik a nemzetközi összefogással készült Europas Mitte um 1000 című, 2000-ben a Nemzeti Múzeumban látható kiállítás, főigazgatósága alatt jött létre és nyílt meg a Múzeum korszerű új állandó régészeti kiállítása.