Egyházi középréteg a késő középkori Váradon (1440–1526)

Várad, Szent László városa a középkori Magyar Királyság fontos kultuszközpontja, az egyik leggazdagabb püspöki székhely volt. A váradi kanonoki testület részletes bemutatása a Mohács előtti időszakban illeszkedik az egyházi társadalmat vizsgáló, az elmúlt évtizedekben új lendületet kapó kutatások sorába. A szerző prozopográfiai adatgyűjtésen alapuló komplex elemzés során mutatja be a káptalan személyi összetételét, a javadalomszerzés módozatait, a kanonokok egyetemi tanulmányait, a javadalomhalmozást és a káptalanból történő továbblépés lehetőségeit. A szempontok egybevetésével, komplex vizsgálatával a különböző javadalomszintek által meghatározott karriertípusokat vázol fel konkrét életpályákkal illusztrálva. A kanonokok feladatai, kötelességei, karrierlehetőségei mellett a humanizmus váradi megjelenésével is foglalkozik. A munka egészében központi szerepet játszik Zrednai Vitéz János püspök. Személye, politikai pályafutása, mecénási tevékenysége, humanista udvara, az 1460-1470-es évektől átalakuló káptalan és a 16. század elejének váradi humanistái körüli kérdésekben a szerző arra törekedett, hogy az irodalomtörténeti kutatásokat az okleveles adatokkal összevetve árnyalja a korábban kialakult képet.