Egy előadóművész-gondolkodó portréja

Csuka Béla (1893–1957), a Magyar Királyi Operaház hangszeres együttesének és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezető gordonkaművésze egyike volt azon első muzsikusoknak, akik a 20. század elején nem csupán technikai jellegű, de elméleti érdeklődést is mutattak a historikus hangszerek iránt. Kutatói érdeklődése másik vonulatát a Budapesti Filharmóniai Társaság iratainak megőrzése és feldolgozása képezte. Az iratanyag rendszerezésével és a zenekarról szóló publikációival hatalmas szolgálatot tett a következő nemzedékek kutatóinak. Bár nyilvánvalóan nem mérhető zenetörténész kortársainak teljesítményével, hátrahagyott életműve mégis megkerülhetetlen: rendszerező hajlamának és zenetörténészi megközelítésének köszönhetően hagyatéka egyszerre enged betekintést az érdeklődése tárgyát képező témakörökbe és saját korának zeneéletébe.