„Ecce, iam vici mundum!”

Orbán Imre 1961-ben született Makón. Egyetemi tanulmányait a KLTE és a JATE Bölcsészettudományi Karán folytatta. A JATE-en kapott magyar–történelem–latin spec. szakos oklevelet 1986-ban. Elvégezte a Szegedi Hittudományi Főiskola Levelező Tagozatát. Előbb középiskolai tanár, majd 1987-től a szegedi Móra Ferenc Múzeum történész-muzeológusa. A Szegedi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének óraadó tanára. Doktori fokozatot 1996-ban nyert. Kutatási területe az egyház- és művelődéstörténet, különösen is a szentek tisztelete, a népi vallásosság megnyilvánulási formái, időbeni átalakulása és sajátságai. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Magyar Cserkészszövetség tagja. Orbán Imrének a Tisztelt Olvasó által most kézbe vett könyve Antiochiai Margit kultuszát mutatja be. Olyan szentet állít reflektorfénybe, aki a középkorban a legnépszerűbbek közé tartozott. Főként a szülő nőket védelmezte, de oltalomnak számított a halálnak óráján, példakép volt a tiszta életben. Az egyszerű pór néptől a királyi udvarokig eleven tisztelettel rendelkezett. Rajta keresztül egy érzelmekkel, emberi dolgokkal teli világ elevenedik meg előttünk. Szinte testközelinek érezzük majd a szószékekről előadott legendákat, szerzetesek és asszonyok imáit, a piacokon színre vitt Margit-történeteket, a vajúdó anyák mellett ájtatosan fölolvasott szövegeket, az ereklyékhez vándorló sokaságot. Margit európai tiszteletének a megismerése, és a magyarországi adatok részletes elemzése egyértelműen bizonyítja azt a szerves egységet, melybe Magyarország is beletartozott. Közben olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy hogyan lett Antiochiai Szent Margit Magyarország védőszentje, miért alapított Álmos herceg két kolostort tiszteletére, hogy került hozzánk Szent Margit fejereklyéje, s hogyan érintkeztek egymással a különböző tiszteletek. A mű végső tanúságai pedig rámutatnak arra, hogy a kultusztörténeti kérdéseknek milyen komoly kapcsolatai, egy-egy nép, térség, sőt földrész életét befolyásoló hatásai lehetnek, melyek mellőzésével a korszakokról alkotott képünk csak torzó lehet.