Domonkosok

A domonkosok nevüket alapítójuknak, Guzmán Szent Domonkosnak köszönhetik (1170 k.–1221). A rend kezdetei és alapítása összefüggésben áll azzal az evangelizációs tevékenyéggel, amelyet a XIII. század elején ciszterci szerzetesek és tekintélyes egyháziak végeztek az eretnekek között a mai Dél-Franciaország területén. Ennek és a hasonló misszióknak a nyomorúságos eredményei vezettek oda, hogy Szent Domonkos szükségesnek látta megváltoztatni az igehirdetés módját: megjelentek az első kolduló vándorprédikátorok, akik gyalog, saruban, Szentírással a kezükben, imádkozva és az evangéliumot hirdetve járták a világot, folyamatosan Istennel és Istenről beszéltek. Az evangélium hirdetésének ezt a rendhagyó módját III. Honorius pápa erősítette meg 1216-ban. A rend történelmének egyik fontos dátuma 1217. augusztus 15. Ekkor már körülbelül 20-30 testvér gyűlt össze Domonkos körül, aki úgy döntött, hogy ezt az éppen csak megszületett közösséget látszólag megszünteti. Megparancsolta a testvéreknek, hogy széledjenek szét a világ minden részébe, azaz a korabeli Európa nagyvárosaiba: Párizsba, Rómába, Bolognába. A testvérek egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy Domonkos helyes döntést hozott. Azok, akik kettesével-hármasával útra keltek, nagy vonakodással tették, mert azt gondolták, hogy ami már olyan szépnek látszott, és ami egyre több gyümölcsöt kezdett teremni, az most végleg szétesik. Azonban amikor a prédikátor testvérek eljutottak egy-egy városba, és ott rendházat alapítottak, együtt éltek, új testvéreket fogadtak be, akkor jött létre az a közösség, amely már a szívükben élt, és amelyet valójában Szent Domonkos indított el. A domonkos rend – különösen a magyar rendtartomány – története olyan, mint a Duna. Egyes helyeken gyorsan és mélyen bevágódva folyik, más helyeken lassan és sekélyen, mint egy kiszáradó patak. A magyar domonkosok hosszú, érdekes és olykor bonyolult története jelenik meg ennek a könyvnek a lapjain, amelyet szeretnénk megosztani olvasóinkkal a domonkosok magyarországi letelepedésének 800. évfordulója alkalmából. (Részlet a kötet előszavából)