Dialógus és retorika

Az a kulturális paradigmaváltás, amelynek „áldásait” és hátrányait nap mint nap tapasztaljuk (gondoljunk itt csak az audiovizuális eszközökre, a világháló lehetőségeire), legalább olyan mértékben felforgatta az embernek az irodalomhoz, a művészetekhez, a kultúrához – és nem utolsósorban önmagához – való viszonyát, mint annak idején a könyvnyomtatás feltalálása. Az olvasás ma már nem azt a helyet foglalja el az ember életében, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és ez sokakat rémülettel tölt el. Mi lesz, ha a film, a televízió, a százféle csatornán át áramló új hangzásvilág kiszorítja az ember életéből a könyvet, az olvasást? Mi lesz, ha az irodalomból nem marad más, mint a könnyen emészthető lektűr? Ezek a kérdések – melyek nem csak az irodalom- és a kultúraközvetítés hagyományos intézményeinek: az iskolának, a könyvtárnak a kérdései – kerültek terítékre, az 1999 nyarán Torockón megrendezett Hermész tábor vitafórumán elhangzott előadások keretében. A szerzők két régi diszciplína: a megértés tudományaként számon tartott hermeneutika, valamint a gondolatok hiteles és meggyőző közvetítésének tudományaként ismert retorika segítségével, e kettőt összekapcsolva közelítik meg a témáikat.