Családtörténet két hangra

Annak megvallásával kell kezdenem, hogy ebben az esetben a minden etnográfus/folklorista számára a legegyszerűbben szóra bírható „adatközlői körből” választottam ki a vallomástevőket. Vagyis két olyan önéletrajzi elbeszélést közlök, melyeket édesapámtól, Szilágyi Mártontól (1913–1990) és édesanyámtól, Szilágyi Mártonné Fodor Margittól (1912–1993) vettem magnetofonra, majd haláluk után egységes szöveggé szerkesztettem, s a magam emlékeit, no meg szakirodalmi ismereteimet felsorakoztató kommentárokkal – lapalji jegyzetekkel – egészítettem ki, illetve értelmeztem. Az „életútinterjú”-szándékú beszélgetéseink Tiszafüreden: szüleim lakóházában, az esetenkénti hazalátogatásaim alkalmával történtek, s leggyakrabban „négyszemközt”, ha véletlenül mégis volt „tanúja” a beszélgetésnek, a szituáció akkor is „monológra” inspirált: ha a gyűjtői beszélgetés „rokoni eszmecserévé” kezdett átalakulni, inkább felfüggesztettem a magnetofonfelvételt, illetve nem használtam fel ennek az önéletrajzi elbeszélésnek a megszerkesztésekor, csak jegyzetben, „szövegváltozatként” idézem az ilyen alkalmakor rögzített életrajzi adalékokat.

(Részlet a bevezetőből)