Családtörténet és reprezentáció

Galgócz város, nagyközség, a Vág balpartján Nyitrától nyugotra, 25 kilométerre fekszik. A város a Vág balpartján, a Várhegy és Töröksáncznak is nevezett hegy oldalán, illetőleg a Várhegy és Gáborhegy közötti völgyben terül el. A budapest–zsolnai és a nyitralundenburgi vasútvonalaknak egyik fontos csomópontja; a Nyitrával való vasúti összeköttetés azonban csak 1897 végén létesült.
A Vágvölgynek messze a vármegye határán is túl terjedő ipari és kereskedelmi központja. Lakosainak száma 7216, köztük 438 magyar, 1185 német, 5526 tót. Vallásuk r. katholikus, de sok az izraelita is: 1266, tehát a lakosság hatodrésze. A város történeti szerepléséről más helyen lévén szó, itt csak azokat a birtokváltozásokat említjük fel, melyek Galgócz várát és a hozzá tartozott községet közvetlenül érintették. 1275-ben IV. Kun László Aba fiának adományozta. III. Endre király 1294-ben gróf Ábrahámnak adta, 1359-ben pedig már Ujlaky Lőrincz kezébe került. 1453-ban még mindig az Ujlakyak birták, azonban 1524-ben II. Lajos, Thurzó Eleknek adományozta. 1598-ban Thurzó Szaniszlóé és Kristófé volt, 1642-ben pedig Forgách Ádámé. 1720-ban került gróf Erdődy György birtokába, kinek utódai a Várhegyen fekvő és a régi vár helyén épült nagyszabásu várkastélyt, a hozzátartozó nagy kiterjedésű uradalmakkal maig is bírják. Jelenlegi tulajdonosa gróf Erdődy Ferencz.
A régi vár egyes részeinek romjai még ma is láthatók. Ide tartozik a még ma is fennálló Lehel tornya, melyet a hagyomány Lehel vezértől eredőnek tart, valószinübb azonban, hogy török építmény. A mostani várkastély az 1665-iki török foglalás és a vár lerombolása után épült annak helyén. A várhegy oldalán az ország egyik legszebb parkja terül el. A kastélyhoz, erősen emelkedő, gyönyörű, egyenes, széles út vezet, melynek két 58oldalán sűrű, gondosan nyesett fasor vonul végig, utat engedve a kastélyból a szabad kilátásnak a városra. A várkastély terjedelmes plateaun áll, előtte, jobbra, terrasz-szerű kiszögellések, honnan elragadó kilátás nyílik a Vág völgyére. A kastély udvara az épület legrégibb része, különösen a jobb szárny, a hol a kápolna is van, melynek faragott, középkori oltárképe valóságos műremek. A bejárattól balra van a tágas főlépcső, melynek egyik ablaknyílásában van elhelyezve az a mult századbeli, remekül dolgozott, aranyozott szán, melyet Mária Terézia királynő is használt. Az emeleten levő tágas és díszes könyvtár, a mellette levő kis múzeum és a családi kincstár, oly kiváló történeti becsü emlékeket, műtárgyakat, ötvösműveket, régiségeket, festményeket, bibliografiai ritkaságokat stb. rejtenek magukban, melyek akármelyik múzeumnak díszére vállhatnának és a melyek e főúri család nagy izléséről és tudományszeretetéről tanúskodnak. E helyiségekhez csatlakoznak a lakószobák és termek, melyek előkelő izléssel vannak berendezve és a melyekben már több ízben szálltak meg uralkodók; így legutóbb I. Ferencz József József király is, kinek hálószobáját művészi kivitelű arczképe díszíti. Érdekes néhány tisztán magyar ízlésben berendezett szoba is, melyeknek berendezése és bútorzata az utolsó darabig a galgóczi uradalmi asztalos- és kárpitosműhelyben készült.