Corpus campanarum antiquarum Hungariae

A balassagyarmati Palóc Múzeum régésze voltam. 1951 tavaszán Nógrádszakálra kellett kiszállnom, mert bejelentették, hogy egy kút ásásánál leletet találtak. Mamutfog volt. Ahogy a munkások megtudták, hogy régiségeket kutatok, az egyik megszólalt: - „Hót ha valami igen régit akar lótni, akkor mennyen fel a toronyba” - mondta palócosan. Délben felmentem az öreg harangozóval a templom tornyába. Elhűlve olvastam le az egyik harangról az oldalára kiöntött évszámot: 1523. Három évvel Mohács előtt készült a harang! A legközelebbi pesti utam során felkerestemMihalik Sándort, a Nemzeti Múzeum főigazgató helyettesét, megkérdezve, ki foglalkozik a magyar harangöntés történetével, ki az az ipartörténetkutató, akinek átadhatnám ezt az adatot? - Harangokkal nem foglalkozik senki - volt a válasz. - Különben is azok templomtornyokban vannak, nem jó azokkal foglalkozni. (1951-et írtunk!) Visszamenve Nógrádba most már a vidéki kiszállásaim során tudatosan kerestem fel a templomtornyokat. Hamarosan találtam is két hasonló korú harangot, Becskén és Szügyben, méghozzá az utóbbit 1920-ban egy felhőszakadás mosta ki a földből. Elhatároztam tehát - annak ellenére, hogy őskori régészet a szakmám — én fogok a harangokkal foglalkozni. Közben napvilágot látott a „Nógrád megye műemlékei” című topográfiai mű. A magyar műemlékvédelem egyik akkori vezéralakjával, Dercsényi Dezsővel beszélgetve megemlítettem, hogy a kötetnek a harangokkal kapcsolatos adatanyaga mennyire hiányos. Már eddig szinte bővebb anyagot gyűjtöttem össze. Megkérdezte, nem tudnám-e azokat az egész megyére vonatkozóan összegyűjteni és ha igen, milyen költséggel járna az. Gyors fejszámolást elvégezve 600 forintban jelöltem meg az összeget. Ezt rendelkezésemre bocsátva 1955-ben kerékpáron, autóbuszon, vonaton, egy barátommal annak motorkerékpárján bejártam a megye 137 községét. Feljegyeztem a harangok adatait, de a canonica visitatiós jegyzőkönyvekből, história domusokból és egyéb feljegyzésekből rengeteg ma már nem létező harang adatai is birtokomba jutottak. Ebből írtam meg az első harang-tanulmányomat, amely „Nógrád megye harangjai” címmel a Művészettörténeti Értesítő 1958. évi kötetében jelent meg.