Capitulum I.

A '80-as években a magyar középkor iránt érdeklődő, a szegedi egyetemen tanuló diákok közül többen egyháztörténeti témák felé fordultak. Tanulmányaik befejezése után a Középkori Magyar Történeti Tanszékhez kötődve folytathatták kutatómunkájukat, de már lehetőséget kaptak arra is, hogy magyar egyháztörténetből először természetesen szemináriumokat, majd az évek múltával előadásokat is tartsanak. A nagy hallgatói érdek­lődés ösztönzése nyomán 1990-ben Almási Tibor barátommal együtt, a Soros Alapítvány nagyvonalú anyagi támogatása mellett, igyekeztünk egy átfogó középkori egyháztörténeti képzést kialakítani a szegedi történészképzésen belül. Meghívott előadókkal közösen több új előadássorozatot sikerült beindítanunk és felmerült az egyháztörténeti speciális képzés beindításának lehetősége is, sőt többen egy önálló tanszék előkészítésére is buzdítottak bennünket. A programban résztvevő oktatók fiatal, kezdő kutatók lévén nem rendelkeztek még az intézményesüléshez szükséges tudományos fokozatokkal, így a népszerű és eredményes kezdeményezés nem nyerhetett az egyetem részéről hivatalos elismerést. Az egyháztörténeti oktatás és a hozzá kapcsolódó kutatómunka koordinálása valamint pénz­ügyi hátterének megteremtése nagyon komoly terheket jelentett, amelyeket Almási Tibor segítsége mellett sem tudtam magam elvégezni. Terveink megvalósítása érdekében szük­ségesnek tűnt egy, kutatópályára készülő, egyháztörténet iránt érdeklődő tanítványi kör kialakítása, illetve az előírt tudományos fokozatok megszerzése. Az utóbbi fél évtizedben a szerzetesség és a káptalanok történetét vizsgáló kurzusaimat látogató hallgatók közül sikerült egy baráti szálakkal is erősen kapcsolódó tanítványi kört kialakítani. Mindez ter­mészetesen nem sikerült volna a Középkori Magyar Történeti Tanszéken és a Történeti Segédtudományi Tanszéken dolgozó kollégáim segítsége nélkül, akik a medievisztika minor szakon tartott óráikkal hozzájárultak diákjaim tudásának gyarapításához. A Kristó Gyula vezetésével működő PhD-képzés pedig a szakmai ismereteik továbbfejlesztése mellett lehetőséget biztosít tanítványaimnak arra, hogy a diploma megszerzése után is egyetemközeiben maradva folytathassák kutatómunkájukat, sőt az oktatásba is aktívan bekapcsolódjanak. Ezzel a csapattal elhatároztuk, hogy szélesebb szakmai körben (Universis quibiis expedit) is meg kellene ismertetni és megméretni eredményeinket. Úgy döntöttünk, hogy a dolgozatokat nem külön-külön folyóiratokban, hanem együtt jelentetjük meg. A kötet­ben szereplő tanulmányok irányításom - Kőfalvi Tamás szakdolgozatát Almási Tiborral közösen vezettük - alatt készültek és kivétel nélkül szerzőjük első tudományos munkája. A könyv összeállítása kapcsán merült fel, hogy elérkezett az idő a régóta tervezett, sőt valójában már egy jó fél évtizede működő egyháztörténeti kutatócsoport hivatalos meg­alakítására. Reméljük, hogy a jelen kötet átolvasása után Önt is meggyőztük tervünk jo­gosságáról és érettnek ítél bennünket egy ilyen vállalkozásra. A kutatócsoport névválasz­tása - Capitulum - jelzi, hogy tagjai a középkori szerzetesekhez és kanonokokhoz hasonlóan rendszeresen összegyűlve szeretnék megvitatni a feladatokat, a kutató- és oktatómunka problémáit. Másrészt a csoport kiemelt tervei között is szerepel a szerzetesség vizsgálata mellett a kanonokok és káptalanok középkori históriájának bemutatása, így a Capitulum név fejezi ki, itthon és külföldön, legjobban kezdeményezésünk céljait. A Capitulum Középkori Egyháztörténeti Kutatócsoport nevében szíves figyelmébe ajánlom a Capitulum I. kötetet, amelyet reményeink szerint - mint a I. is jelzi - továbbiak követnek majd.