Budapest Régiségei XXXIII.

1996. november 8-án a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézete tanácskozást rendezett a Vármúzeum Király-pincéjében Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodása idejének néhány fontos történeti, régészeti és művészettörténeti kérdéséről „A Szent Zsigmond templom és a Zsigmondkor budai szobrászata" címmel. Kilenc évvel korábban, 1987. június 8. és 11. között ugyanitt már egy nemzetközi konferencia tárgyalta e jelentős uralkodóegyéniség és kora szerteágazó problémakörét, mégpedig Zsigmond magyarországi trónra léptének 600., halálának pedig 550. évfordulója alkalmából. Ugyanekkor nagyszabású kiállítást is bemutattak a korszak művészetéről a múzeum földszinti kiállítótereiben. Mi indokolhatta, hogy ilyen rövid idő múlva ismét a magyar történelmi köztudatban ugyan méltatlanul háttérbe szorult király uralmának idejét vizsgálva gyűljenek össze a magyar késő középkor kutatói? Erre egy másik kiállítás - tulajdonképpen csak kamarakiállítás - címével lehet a legfrappánsabban válaszolni, amely 1996 szeptemberétől ugyancsak a Vármúzeumban, annak I. emeleti időszaki kiállítótermében volt látogatható: A budavári Szent Zsigmond templom és gótikus szobrai. 1994 és 1996 között ugyanis feltárták a királyi palota északi előterében az 1410 körül Szűz Mária és Szent Zsigmond tiszteletére emelt és 1767 után teljesen elbontott királyi kápolna alapfalmaradványait, és mellettük egy építési gödörből nagyszámú fiugrális és építészeti faragványtöredék bukkant elő. Bár az utóbbiak mennyisége meg sem közelítette a Zolnay László által 1974-ben feltárt szobrokét, már szinte az első pillanattól egyértelmű volt kapcsolódásuk a csupán néhány száz méterre délebbre napvilágra került híres leletegyütteshez. Mindez számos, már a korábbi kutatásban is felmerült kérdés újra-, illetve továbbgondolását tette szükségessé, s azáltal, hogy az új leleteket igen gyorsan bemutatták, kézenfekvő volt egy munkakonferencia megrendezése is.