Budapest régiségei XXXI.

Budapest őskoráról az első őstörténeti szemléletű összefoglalások Tompa Ferenctől származnak, aki a főváros területéről és környékéről addig előkerült leletanyagot besorolta a Magyarországon akkor ismert kultúrák kereteibe. A térség rézkoráról még kevés adat állt rendelkezésre, a már korábban is publikált rákoscsabai sírleleteken és a gödöllői rézleletes síron kívül, Tompa csupán két újabb edényt közölhetett a Gellérthegy déli lejtőjéről, illetve néhány bütyökdíszes edényt sorolhatott a rézkorba az első Szeszgyár területéről. A környékről Túráról és a csákvári barlangból említ egy-egy edényt. Ezeket a leleteket Tompa a bodrogkeresztúri kultúra Budapest környéki hagyatékának határozta meg. A kultúra főváros környéki megtelepedésére már Hillebrand Jenő és Patay Pál is utalt, mikor a rákoscsabai illetve turai leleteket ide sorolta. A főváros környékének középső rézkora a 60-as évektől új megvilágításba került, amikor a bodrogkeresztúri kultúra mellett, a DNy-Szlovákiában körvonalazott Ludanice csoport szerepének kérdése is felvetődött a kutatásban. A kérdést említő, illetve vizsgáló tanulmányok csak minimális hozzáférhető leletanyagra támaszkodhattak, s ez, a két kulturális egység viszonyának megítélésével kapcsolatban többféle nézet kialakulásához vezetett.