Budapest régiségei XLVII.

Közép–Európa neolitizálódásával egyidejűleg igen gyorsan jött létre az az egységes anyagi kultúra, amelyet a Kelet–Magyarországon elterjedt Alföldi Vonaldíszes Kerámiától (AVK) megkülönböztetve közép–európai vonaldíszes kerámiának nevez a magyar kutatás. E nagy kiterjdésű kulturális egység része a Magyarország nyugati felében a középső neolitikum teljes időszakát felölelő Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája, (DVK), amelyhez DNy–Szlovákia és Budapest körzete is szorosan kapcsolódott. A korai időszakban, a kerámia alapján egységes színezetű nagy kulturális egységek (DVK és AVK) később helyi sajátosságokat és részben időrendi különbségeket is felmutató kisebb csoportokra bomlottak. A Dunántúl déli részén a Keszthely, az Észak–Dunántúlon és DNy–Szlovákia területén a kottafejes díszű és Zseliz, az Alföldön Tiszadob, Bükk, Esztár, néven elkülönített „csoportok”, illetőleg az önállóbb Szakálhát kultúra jöttek létre.