Budapest Régiségei XL.

Ásatásról viszonylag ritkán kerül a múzeumba 18. századi kerámia, mivel az 1686–os évvel lezárul a közép– és a koraújkori régészet gyûjtôköre. A 19– 20. századból származó néprajzi anyagot gyûjtésekkel, vásárlásokkal gyarapítják, ezért mintegy száz év használati kerámiájának ismerete és vizsgálata szinte kimarad a tudomány látókörébôl. 2005 nyarán, Budapest II. kerületében, a Kapás utcában1 módunkban volt egy újkori fazekasmûhelyt megásni, melynek lelôkörülményei és leletanyaga olyan egységes egészet alkotott, hogy fontosnak tartottuk foglalkozni vele. A feltárás során elôkerült egy hoszszú ház maradványa, melynek egyik egykori lakója a 18. század utolsó harmadában fazekasmûhelyt mûködtetett benne. A következô tulajdonos, az eredetileg az udvaron felhalmozott mûhelyhulladékot, selejtet, visszahordatta a házba és padlószint–emelésre használta. A szerencsés körülmények folytán ránk maradt a mûhely és annak termékei, melyeket a következôkben igyekszünk bemutatni.