Brigetio

Az etruszko-korinthosi figurális vázafestészet ismertté vált mintegy 3500 és a vélhetően az utókorra maradt vázaanyag 80-90%-át magába foglaló feldolgozás reprezentatív voltának kérdését illetően Szilágyi János György kijelentette, hogy „a figurális festésű finomkerámia megmaradt ókori anyagát a megfelelő óvatossággal 0,5-3%-ra becsülik”. Megemlíti azt is, hogy John H. Oklay az Athénból ránk maradt vázák mennyiségét a teljes produkció 0,2%-ának tartja. Ez azt jelenti, hogy az etruszko-korinthosi vázafestészet Kr. e. 630–590/580 közti éveiben a 40-45 000- re tehető vázaprodukcióból az évi termésből átlag 15, az 590/580–550 közötti időszakból pedig egy-egy évre 40-45 fennmaradt példány jut. Mindazonáltal, mondja Szilágyi János György, reprezentatívnak tekinthető a megmaradt anyag, merthogy „úgy tűnik, folyamatosan tudjuk követni egész története során ezt a produkciót, a jelenleg ismert mennyiséget mérvadónak lehet tekinteni abból a szempontból, hogy viszonylag híven tükrözheti az etruszko-korinthosi figurális vázafestészet fő mozzanatait és legfontosabb vonásait”. Hasonló arányokkal dolgozhatunk a római kort illetően is. Michael A. Speidel szerint a Római Birodalom mintegy 15 000 km hosszú határvonalát mindössze 400- 450 000 katona, a mintegy 8 milliósra becsült birodalmi lakosságnak kb. 5-7,5%-a védelmezte. Ennek a katonai kontingensnek – amennyiben mintegy 5500-6000 ezer fős állandó, legióban szolgáló katonasággal számolunk a területén – 1,5%-a Brigetióban állomásozott. Más számarányokban szemlélve mindezt: Robert O. Fink becslése szerint az Augustus és Diocletianus császárok uralkodása között eltelt mintegy 300 év alatt összesen 225 millióan teljesíthettek katonai szolgálatot az egész Római Birodalomban. Azt is kiszámolhatjuk, hogy abban a Traianus (98–117) és Valentinianus (364–375) császárok uralkodása között eltelt bő 275 éves időszakban, amikor a 30 római legio egyike mint állandó helyőrség egészen biztosan Brigetióban állomásozott, 25 év szolgálati idővel és 5500 legionariusszal számolva – 80- 90 000 ezer katona fordulhatott meg itt. Más oldalról közelítve a számokhoz: Alföldy Géza heidelbergi professzor (1935–2011) egyszer egy magánbeszélgetés során megemlítette, hogy becslései szerint a Római Birodalomban a császárkor folyamán mintegy 30 millió felirat létezhetett. Jelenlegi ismereteink szerint ebből nagyjából 400 000 maradt az utókorra, ami 1,33%-nak felel meg. Werner Eck kölni professzor hasonló arányokkal számol a katonai diplomák „ókortúlélési esélyeit” illetően, amikor azt mondja, hogy számításai szerint a kibocsátott katonai diplomák legalább 1,6, legfeljebb azonban 5%-a maradt az utókorra. Ha Pannonia tartomány feliratos emlékanyagát, azaz a provincia történetére vonatkozó, had-, közigazgatás-, vallás- és társadalomtörténeti szempontból nézve legfontosabb forrásanyagot vesszük számításba, azt mondhatjuk, hogy tartjuk az arányokat, hiszen a jelenleg ismert mintegy 6000 pannoniai felirat a Római Birodalom-szerte fennmaradt feliratok 1,5%-át teszi ki. A statisztikai arányok csak akkor válnak kissé elgondolkodtatóvá, ha kijelentjük, hogy a Bécstől Keszthelyen és Pozsonyon át Komárom, Révkomárom, Almásfüzitő, Tata, Tatabánya érintésével, természetesen Budapestet is beleértve, egészen Hódmezővásárhelyig bezárólag összesen 13 gyűjteményben őrzött, valamint elveszett brigetiói feliratos emlékanyag jelen pillanatban egészen pontosan 269-es darabszáma a pannoniai feliratok 0,498%-át teszi ki. A helyzet akkor válik látszólag aggasztóvá, ha azt vesszük számításba, hogy a Traianus korától kezdve egészen biztosan állandósult legiotáborral és többé-kevésbé állandó helyőrséggel rendelkező Brigetio területén megfordult, a legszerényebb becslések szerint is mintegy 90 000 legionarius közül még 30-at sem ismerünk név szerint, feliratról (0,0003333%).