Bolyai Farkas és Carl Friedrich Gauss levelezése

A teljes levelezés első magyar fordítása

A Bolyai-Gauss levelezés egyszerre tartalmazza két szellemóriás életre szóló barátságának méltó emlékművét, valamint maguk a géniuszok adta bevezetést és felhívást saját alkotó műhelyükbe. „Nagyra becsült Gauss! Bocsásd meg, hogy háborgatlak óriáspályádon: tarts egy kis szünetet s ajándékozz egy percet a barátságnak! – Fogadd elmúlt Napok viszszasugárzását – és elutazásunk előtt az aggkor romjaiból még egyszer megifjulva nyújtsuk egymásnak jobbunkat e néhány ország felett! Lelkeket nem kötnek meg az Idő s Tér bilincsei. – A Földnek minden, magasabb lények szemében nevetségesen kicsiny (bár önnön maguknál soha nem kisebb, és relatíve mindig nagy) nagysága eltűnik a szeretet birodalmában; és csak a boldogság ez egyedüli forrásából fakadó áramlások folynak csillogva az örök Nap fényében az újra meglelt Paradicsom hervadatlanul virágzó mezein. […] Egyesüljünk hát most ismét, és a Föld pereméhez közelítve majd utazzunk együtt tovább”– írta Bolyai Farkas Marosvásárhelyről Göttingába 1831. június 20-án. 1796-ban találkoztak a göttingai egyetemen és itt kezdődött életre szóló barátságuk, amikor Bolyai mély matematikai fejtegetéseit hallgatva Gauss elragadtatva mondta: „Ön lángész! Ön a barátom!” A századfordulóhoz érve 1799. december 16-i levelében így hívta a már messzi Erdélybe hazatért barátját az országhatárok feletti szellemi találkozásra és az új évszázad közös köszöntésére: „Ily ünnepi alkalmakkor szellemem magasabb lelki állapotba, egy más szellemi világba hatol; a tér elválasztó falai eltűnnek, sáros, kicsinyes világunk mindazzal, ami itt nekünk oly nagynak tűnik, oly boldogtalanná és oly boldoggá tesz, eltűnik, és halhatatlan, tiszta szellemként állok, egyesülve mindazon jóval és nemessel, amelyek bolygónkat ékesítették és amelyek testét tér vagy idő választotta el az enyémtől és élvezem a magasabb életet, a jobb örömöket, amelyeket áthatolhatatlan fátyol most, a döntő pillanatig elrejt szemünk elől...” Gauss 1777. április 30-án született, és földi életútján a fennírt döntő pillanat 1855. február 23-iki távozásával érkezett el. Az 1775. február 9-én született Bolyai barátját követve 1856. november 20-án lépte át a halhatatlanság küszöbét. Így ő írhatott epitáfiumot barátja emlékére és ő rendelkezhetett Gauss hozzá írt s a tudományos világ számára is nagy értékű leveleiről. Bolyai 1856. július 13-án a Gausstól kapott leveleket más relikviákkal Göttingába küldte, hogy együtt legyenek az általa írottakkal, ott várják méltó közzétételüket. Kerek 40 évvel később, 1896-ban Schmidt Ferenc - aki vezérszerepet játszott a Bolyai-kiadásban – megkapta a göttingai Gauss-Archívumból Bolyai és Gauss teljes levelezésének másolatát és a kiadási jogot. 1897-ben megállapodtak az Akadémia főtitkárával, Szily Kálmánnal a közös kiadásról. Paul Stäckel német matematikust megnyerte társnak a szerkesztéshez, és 1898-ban már írhatták a mű első kiadásának előszavát: „Száz éve, hogy Bolyai Farkas és Gauss a göttingai egyetemen találkoztak s mint rokonértelmű és minden nemes iránt lelkesülő ifjak szoros barátságot kötöttek. Személyes érintkezésük ugyan nem tartott soká, hiszen két évi együttlét után a sors különböző utakra terelte őket, de ezen rövid idő alatt kötött benső barátságuk életük alkonyáig sem szűnt meg. Levelezésük egyrészt vonzó képét adja a fiatal Gaussnak, ki fölfedezésrőlfölfedezésre jutva, még életében halhatatlan dicsőséget arat, másrészt meghatóan mutatja Bolyainak – e mélyen gondolkozó nagy elmének – szakadatlan küzdelmét az iránta oly kegyetlen és mostoha sorssal, mely megakadályozza nagy reményekre jogosító ifjúsága gyümölcseinek megérlelését, de nem képes sem eszméi iránt való lelkesedését, sem pedig minden nemes és szép iránt hevülő szívének melegét apasztani. A kiengesztelő sors kegyelmét látjuk abban, hogy Bolyainak fia, János, az absolut geometria megalkotásával legyőzi azt az ősrégi problémát, melynek megfejtésén atyja egész életén át sikertelenül fáradozott, csodálatos módon találkozva Gauss-szal, ki róla a következőket mondja: „Ich halte diesen jungen Geometer v. Bolyai für ein Genie erster Grösse.” [Ezen ifjú geométer Bolyait elsőrendű géniusznak tartom.] Bolyai és Gauss levelezéséből eddig csak töredékek jelentek meg. A göttingai Királyi Tudományos Társaság előzékenységének s a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának köszönhetjük, hogy ezúttal az egész levelezés a Tentamen új kiadásának szép és előkelő alakjában jelenik meg. Az Akadémia támogatása egyszersmind lehetővé tette, hogy a két kiváló férfiú levelezéséhez Bolyaira vonatkozó egyéb leveleket, néhány levél hű másolatát és magyarázó jegyzeteket is csatolhattunk függelék gyanánt. Nagybecsű, az egész tudományos világot hálára kötelező támogatásukért, Szily Kálmán úrnak, az Akadémia főtitkárának, Dr. Kőnig Gyula tanár úrnak, az Akadémia osztály-titkárának és Brendel Márton tanár úrnak, a Gauss-Archívum őrének e helyen is legőszintébb köszönetünket fejezzük ki. Hasonlóképen köszönetet mondunk Koncz József és Bedőházi János marosvásárhelyi tanár uraknak, akik Bolyai Farkas és János szellemi hagyatékát reánk nézve a legnagyobb előzékenységgel hozzáférhetővé tették, valamint Engel Frigyes tanár úrnak (Lipcsében), aki bennünket a szöveg korrektúrájánál hathatósan támogatott. Végül kötelességünknek tartjuk, hogy a Franklin-társulatról is megemlékezzünk, mert azzal, hogy a nyomtatásra vonatkozó minden kívánságunkat teljesítette és költséget és fáradságot a mű mintaszerű kiállítására nem kímélt, oly munkát nyújtott, mely méltón sorakozik a nyomda-ipar elsőrangú termékei mellé. Budapest és Kiel, 1898. augusztus havában.

Schmidt Ferenc és Stäckel Pál."