Az ikonosztáz vonzásában

A szerző számbaveszi a honfoglalás és az Árpád-kor idejének e ke-leti egyházra vonatkozó legfontosabb emlékeit, melyek bizonyítják, hogy a keleti egyház jelen van abban az időben. Ekkor még a katolikus egyházzal egyetértésben. A 13. századtól kezdve azonban egyre nagyobb tömegben kérnek bebocsátást pásztorkodó (vlach) népcsoportok, amelyek már ortodox vallásúak, s az Árpád-kor keleti keresztények maradékát maguk közé olvasztották. A Duna-Tisza vidékén, főleg a szerb nemzetiségűek képviselik hamarosan többségében az ortodoxiát. Számuk a török idők alatt is gyarapodott, s ekkor keletkezett a budai püspökség. Sok egyházi, de világi emlék is idézi múltjukat. A számuk nagyon megfogyatkozott, mert az I. világháború után az akkori szerb–horvát államba sokan költöztek át. A szerbek mellett voltak görögök is, főleg kereskedők. Kereskedőtársulatokat alapítottak, majd megszervezték egyházközségeiket. A mai hazai román egyházközségek főleg a 18. század folyamán keletkeztek az alföld délkeleti részein. Ők ma a legnagyobb számú ortodox népcsoport Magyarországon. A magyar egyház főleg felső államkörök szándékából jött létre, de csatlakoztak ide az elmagyarosodó görögök egyházközségei közül is. Élnek még hazánkban bolgár és orosz ortodoxok is. Nekik is vannak saját egyházközségeik. A kötet második részében a szerző arra a kérdésre keresi először a választ, milyen mértékű szerepet játszottak a „rácok” a mai magyar görög katolikusság kialakulásában. Majd ismerteti a magyarországi uniókat, meg az egyes nemzetiségek helyzetét ezek kapcsán. Felvázol-ja a magyar nyelvű liturgia és egyházszervezet kialakulását. Végül megemlékezik egy keleti szertartású testvéregyház, az ör-mény magyarországi szerepéről.