Az abszolutizmus kora

Az Árkádia Kiskönyvtár sorozat harmadik kötetét tartja kezében az olvasó, aki feltehetően a címben hirdetett abszolutizmus koráról, a kora újkori Európa történetéről szeretne többet megtudni – akár belső motiváció, akár külső kényszer hatására. Igen, ez utóbbival is számolnunk kell, lévén a korszak a középiskolai tananyag része, érettségi követelmény. A Pécsi Tudományegyetemen 2010-ben meginduló Árkádia projekt, melynek a kiskönyvtár mára alappillérévé vált, elsődleges „célcsoportja” a történelemtanulásban és -tanításban érdekeltek legtágabb köre. Az Árkádia online folyóirat (www.arkadiafolyoirat.hu) köré épülő projektet a felsőoktatás és a közoktatás kölcsönös egymásra utaltságának felismerése, illetve az e téren tapasztalt deficit ihlette. Az tudniillik, hogy a kutatók többsége nem rendelkezik valós ismeretekkel az oktatás igényeiről (és jelentőségéről), és – részben éppen emiatt – a tudományos kutatások eredményei csak lassan szivárognak át az oktatásba és a tankönyvekbe. A szemléletmozdítónak szánt online folyóirat tematikus számai a közoktatásban hangsúlyos kérdésköröket fognak össze, illetve a tankönyvekben esetleg tévesen, félreérthetően, vagy elavult szemlélettel megjelenő témákat tárgyalnak, rövid és közérthető tanulmányokat, tanórán felhasználható forrásokat és óravázlat-ötleteket is felvonultatva. Az Árkádia Kiskönyvtár kötetei egy-egy szám frissített, újragondolt tanulmányait közlik. A kora újkori Európa történetének hagyományos politika- és eseménytörténeti megközelítése mellett a tanulmányok figyelmet fordítanak a korszak eszmetörténeti, társadalomtörténeti és államelméleti kérdéseinek tárgyalására is, hozzásegítve az olvasót a történelmi folyamatok mozgatórugóinak mélyebb megértéséhez. A kötet jelentősége éppen abból adódik, hogy a kora újkori Európát tárgyaló tananyagok kevéssé érintik azt a máig ható folyamatot, amely egyrészről a modern állam, másrészről a felekezeti pluralitás kialakulásához vezetett. Ennek megfelelően az itt közölt tanulmányok két súlypont köré csoportosulnak: a politikum és a vallás tematikáját fejtik ki. E két téma időszerűségét jól mutatja az a tudományos diskurzus, amely az elmúlt évtizedekben az európai történeti kutatásban lezajlott. A tanulmányok ezekre a vitákra is reflektálnak. Sashalmi Endre tanulmánya a 17–18. századi Európa legelterjedtebb hatalomgyakorlási formája, az abszolutizmus fogalmának vizsgálatával foglalkozik, bekapcsolódva a kérdés nemzetközi diszkussziójába. Az ezt követő három tanulmány a korszak egy-egy jelentős európai monarchiája, Anglia, Franciaország és a Német-római Birodalom történetét ismerteti, Pálffy Margit, Hahner Péter és Forgó András tollából. Varga Szabolcs a kora újkori konfesszionalizáció főbb kérdéseit tárgyalja, kilépve a „reformáció–ellenreformáció–katolikus megújulás” megszokott sémájából, s azt vizsgálja, hogy a 16. század folyamán megszerveződött keresztény felekezetek milyen válaszokat próbáltak adni a kor vallási kérdéseire. Kötetünket a hazai és a nemzetközi történettudomány kiváló szakértőjének, a 2015-ben elhunyt Katus Lászlónak a barokkról átfogó, művészettörténeti jelentésén túlmutató, a fogalmat és az irányzatot revideáló, újraértelmező tanulmánya zárja. E kötettel ragadjuk meg az alkalmat, hogy tisztelegjünk egyik szerzője, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének jeles oktatója, a korszak kiváló ismerője, Hahner Péter előtt, és köszöntsük őt 65. születésnapja alkalmából.

Pécs, 2019. május 8.

a szerkesztők