Az Aba-Novák dosszié

Részlet a szerkesztő előszavából:

Aba-Novák viszonylag fiatalon meghalt, így nem volt része mindabban, amiben a közel kétszer annyi ideig élt római iskolás alkotótársainak, így olyan kompromisszumokat sem kötött meg, mint amit sok kortársa kénytelen volt megkötni a szocializmus éveiben. Ezért esetében a viszonylag egységes életművet egy adott történelmi korszakhoz lehet kötni, hiszen tény, hogy a pályája a harmincas évek elejétől külföldi sikerei és az ezt követő állami megbízások révén ívelt fel: a két világháború közötti megcsonkított Magyarország egyik legtöbbet foglalkoztatott művészévé vált. 1932-es padovai sikere (az egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert) után egy évvel tőle rendelték meg a jászszentandrási plébániatemplom freskóinak elkészítését, majd 1936-ban a szegedi Hősök kapuját. 1938-ban pedig a székesfehérvári Romkert mauzóleumának díszítését. 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert, a Magyar–francia történelmi kapcsolatok című pannóját szintén állami megbízásra készítette, átérezve annak a politikai súlyát, hogy Trianon után első ízben szerepelt hazánk a világkiállításon. Az akkori kultuszminiszter, a Székesfehérvár fejlesztéséért elkötelezett Hóman Bálint egyértelmű politikai üzenetnek szánta a Római Iskola művészeinek szerepeltetését, a világkiállításra való meghívását.

A Csók István Képtár ajánlója szerint „A magyar pavilon dísztermének két oldalát borító, 7–7 darabból álló, egyenként megközelítőleg 8×2 méteres pannó, a magyar és a francia történelem kapcsolódási pontjait örökítette meg. Aba-Novák Vilmos, aki a monumentális műfaj kiemelkedő mestere volt, a magyar–francia kapcsolatok több százéves történetének eseményeit pillanatképekben, szinte filmszerűen örökítette meg. Mint a korabeli filmhíradókban, úgy sorjáznak a pannókon egymás után a barnás tónusban tartott, visszafogott színvilágú jelenetek. Aba-Novák a fontosabb témákat nagyobb léptékben kiemelte, majd végül a különböző eseményeket francia nyelvű mondatszalagokkal fűzte össze, ezzel is hangsúlyozva azokat a történelmi, kulturális, tudományos kapcsolatokat, amelyek a két nemzetet összekötik. // A művész mindössze háromnegyed óra alatt vázolta fel egy kávéházi asztalon a pannó végleges kompozícióját, a végleges mű pedig 1937. február 2. és április 19. között készült el. // A bal oldali pannón a magyar történelem nagy alakjai, fontos eseményei láthatók, bizonyítékául annak, hogy a magyar történelem számos fordulata döntő befolyással bírt a világtörténelemre. A dicső múltra az első világháború utáni helyzetben különösen fontos volt emlékezni, emlékeztetni. // A jobb oldali falon a történelmi kapcsolatok tablóját vázolta, sorolta föl Aba-Novák.”

A mű hatalmas sikert aratott Párizsban, ezért a Fehérváron megépített Horthy Miklós Kultúrháznak (a mai Csók István Képtárnak) a nagytermét a pannók méretéhez igazították. A pannó elhelyezésével kapcsolatos építtetői szándékot a háború után még egy darabig tiszteletben tartották, a Magyar Nemzet 1948. augusztus 25-i száma például arról tudósít, hogy „ismét használhatóvá tették a város új kultúrházát, amely az ostrom alatt megsérült. A kultúrház nagytermében helyezték el Aba-Novák Vilmosnak falemezekre készült hatalmas kompozícióját. A mű Magyarország nyugati kapcsolatait örökíti meg. Ez a festmény díszítette az utolsó párizsi világkiállításon a magyar pavilon falát.” A szándék ellenére a pannók sorsa nem rendeződött megnyugtatóan, s azóta is tart a kálváriájuk. Erre hívta fel a figyelmet Dr. Tóth János festő és építészmérnök Magyar Nemzetben megjelent, e kötetben újra közzétett olvasói levele 1977 júliusában: „1962 óta egy új nemzedék nőtt fel, amely a börtönbe zárt falképsorozatot nem látta, és így nem is tudja értékelni. Talán ez az oka annak, hogy a Nemzeti Galéria emlékkiállításán nagy sikert aratott képek még ma sem kerültek a helyükre, hanem raktárban befalazva sínylődnek. // Feltesszük a kérdést: szabad-e egy ilyen világsikert aratott mesterművet a közönségtől elzártan rejtegetni? Megengedhető-e, hogy ilyen nagy értékű, falemezre festett falikép pusztulásnak induljon, hisz a fa elzártan tönkremegy, akárhogyan raktározzák. // Kétségtelen, hogy egy ilyen értékes festmény keret nélkül érdemben nem ítélhető meg. A keret is rendelkezésre áll és várja a képet a Székesfehérvári Megyei Könyvtár kiállítási termében, amelyet éppen annak befogadása céljából építettek. // Aba-Novák művészetének értékelése körül a maga életében és azóta is nagy volt a harc. […] Úgy véljük, hogy a francia világkiállítás nagydíjának nyertes faliképét börtönéből ki kell sürgősen szabadítani, s otthonában, a székesfehérvári kultúrházban fel kell állítani, ifjú művészeink és egész társadalmunk örömére és okulására.”

L. Simon László