Aquincumi Füzetek 19.

A régészeti feltárásokat a Budapesti Történeti Múzeum 2012-ben is a korábbi szervezeti keretek között, hagyományos struktúrában végezte. Míg a megyei önkormányzatok által fenntartott muzeális intézmények többsége ez évben állami fennhatóság alá került, a BTM továbbra is a fővárosi önkormányzat intézménye maradt. A régészeti feladatellátás alapvető jogszabályi kerete azonban az év második felében többször és lényegesen megváltozott. Változtak a régészeti védettségre és a régészeti feltárásra vonatkozó általános és különleges előírások, módosultak a régészeti feltárási tevékenység részletes szabályai és a nagyberuházásokra vonatkozó feltárási tevékenység részletes szabályozása. A fenti jogszabályváltozások alapjaiban érintették, érintik a BTM régészeti munkájának kereteit és sokszor tartalmát, részleteit is. Változott a feltárásra jogosult intézmények köre, amelyek között azonban a BTM továbbra is a főváros területén illetékes feltáró szerv maradt, azaz korábbi feltárási kötelezettsége változatlan. Érzékenyen érinti az intézményt azonban a nagyberuházások idő és pénzkorlátja, valamint az e rendelkezésekkel kapcsolatos többlet-adminisztráció. Különösen azért, mert a főváros területén található az ország védett régészeti emlékeinek egy jelentős része. A főváros történeti városmagjainak területén végzett, nagyberuházásokhoz köthető feltárások jogszabályban megállapított és nem a feladathoz illeszkedő idő- és pénzkorlátja sokszor veszélyhelyzetet teremt a régészeti örökség számára, s konfliktusos helyzet alakul ki a beruházó és a feltárást végző intézmény között. Ezen a konfliktuson sokszor csak helyileg, egymás feladatait értékelve és közös felelősségvállalással tudunk felülemelkedni. (Jelenleg ezt a konfliktusos helyzetet próbáljuk kezelni a Várkert Bazár építéséhez kapcsolódó régészeti feltárásoknál is.) A jogszabályokban az elmúlt évben megjelent új fogalmak (állami nagyberuházás, előzetes régészeti dokumentáció, elfedés) mellett további, korábban ismeretlen fogalmak jelentek meg: pl. a régészeti projektterv, vagy a „jelentős régészeti emlék” kategóriája, amelyek valós tartalmát, kritériumait csak az elkövetkezendő év folyamán fogjuk gyakorlatban is megtapasztalni. A jogszabályváltozások gyors ütemét a feltárásokra vonatkozó intézményi belső szabályozás is igyekezett követni, bár igen nehéz volt a nem egyszer csak néhány hónapig hatályos rendeletekkel a napi gyakorlatban lépést tartani. Az intézmény régészeti feladatellátását tovább nehezítette, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszűnésével egyidejűleg, a hatósági és ellenőrzési feladat, amely korábban egyetlen minisztériumnál volt, az év második felében több minisztériumhoz került. A régészeti feladatellátás ellenőrzése a Belügyminisztériumhoz, a hatósági munka a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz került, míg a szakmai munka felügyelete továbbra is az Emberi Erőforrások Minisztériumánál maradt. Miután ezek a változások az év utolsó negyedében következtek be, valódi hatásukat az intézmény munkájára csak a következő évben lehet lemérni.