Aquincumi Füzetek 6.

Az előző évben ugrásszerűen megnövekedett terepfeladataink 1999ben sem csökkentek, s úgy tűnik, hogy a régészeti beavatkozásoknak ez a magas száma az elkövetkezendő időszakban sem fog változni. Ennek egyik oka az, hogy a városi régészet - a szakma más jellegű területeihez képest - sokkal érzékenyebben reagál a gazdasági változásokra. Miután a régészeti feltárások a városi régészetben a beruházás területelőkészítési fázisának fontos részét képezik, ezáltal mindinkább gazdasági tényezővé is válnak. A fővárosban és környékén a beruházások száma egyre nő. Ezzel a folyamattal egyre inkább együtt kell élnünk, a régészeti örökség védelmét szem előtt tartva, de anélkül, hogy a város fejlődésének gátat vetnénk. A feladat nem egyszerű. A régészeti kutatás pénzügyi és időbeli vonzata sok esetben az egész beruházás megvalósulására is kihat. A beruházók többsége már nem a feltárások elkerülésére törekszik, mint az korábban, a CXL./1997. évi törvény megjelenéséig megfigyelhető volt, hanem időben igyekszik korlátozni azt, illetve olyan időszakra helyezni a kutatási fázist, ami az építkezés szempontjából értéktelen időszaknak számít. Ennek következtében ebben az 1999. évben is több ízben kényszerültünk a „szezonon kívüli" munkára, amelyhez azonban az esetek többségében - nem rendelkeztünk kellő felszereltséggel. A feltárások számának emelkedését eredményezte továbbá az is, hogy a CXL./1997. évi tv. alapján valamennyi régészeti érdekeltségű telken történő építkezés esetén, illetve egy korábbi építési törvény alapján, valamennyi keretszabályozási tervben meghatározott régészeti előírás alapján kötelező a régészeti hozzájárulás, szakvélemény. A feltárások emelkedő száma azonban egyúttal azt is jelenti, hogy vélhetően egyre kevesebb emlék pusztul el dokumentálatlanul.