A városi kegyuraság Szegeden a kezdetektől 1850-ig

A Katolikus Egyház jogi életének egyik legérdekesebb intézménye – amely mintegy nyolcszáz éven át élt és működött: a patronátus, a kegyúri jog intézménye. Ez az a jogintézmény, amelynek törvényei ellen talán a legtöbbet vétettek a történelem folyamán, állandóan viták középpontjában állt, mégis amely nélkül a XII. századtól a XX. századig elképzelhetetlen lett volna a Katolikus Egyház élete, és hatása még ma – megszűnése után is – is érződik. A kegyúri jog gyakorlása Szeged Szabad Királyi Városban is nagyjelentőségű volt, végig kísérte a város történelmét, ezért szinte érthetetlen, hogy ezt eddig szisztematikusan még nem dolgozták fel. Vannak természetesen rövidebb munkák e tárggyal kapcsolatban. Dr. Csizmadia Andor A magyar városok kegyurasága (Győr, 1937) című művében négy oldalt szentel Szegednek (107–111. old.). 1885-ben jelent meg egy vitairat Oltványi Pál tollából: Szeged a nagy katolikus város egyik nyílt sebe – melyre 1886-ban született meg a válasz (Ruszti R. J.:) A kegyúri jog és a szegedi gyakorlat címmel. Ezekben az írásokban a szerzők egy speciális kérdésről vitatkoztak – jelesül, hogy részt vehetnek-e a másvallásúak a prezentálásban – de a kegyúri jog alapvető feldolgozását nem adták. Ezért választottam kutatási területemül a Szeged városi kegyúri jog szinte feltöretlen szűz területét még 1996-ban. (Részlet a kötet bevezetőjéből)