A ​racionális ember és a mechanizáció kísértése

Molnár hatása publicisztikáján, önálló könyvein, utazásain, tanítványi és baráti kapcsolatain, illetve akadémiai nexusain keresztül érvényesült.

Molnár élete során több száz hosszabb-rövidebb írást tett közzé oly folyóiratokban, mint a Commonweal, a National Review, a University Bookman, a Modern Age, a francia Esprit, a Pensée Française, a Le Contrat Social és az Aspects de la France, a német Dokumente és a Zeitschrift für Politik, a svájci Schweizer Monatshefte, a spanyol Razon Espanola stb. Ezek a folyóiratok általában a konzervativizmus fórumai voltak és maradtak ma is, Molnár publicisztikai megnyilvánulásait pedig nem utolsósorban éppen ennek a közönségnek szánta.

Önálló könyveivel már szélesebb közönséget kívánt elérni, amit jól mutat Sartre-ról szóló, nagy figyelmet keltő 1969-es könyve, de még inkább legfontosabb munkája, The Decline of the Intellectual (magyarul Az értelmiség alkonya), amely a legszélesebb körben váltott ki komoly elismerést és vitázó kritikát. Ez a könyv része volt a baloldallal szemben kibontakozott amerikai konzervatív forradalom jelentős műveinek. Későbbi korszakának nagyobb visszhangot kiváltott munkája volt az Alain de Benoist-val közösen írt L'Eclipse du Sacré (Szentfogyatkozás). E műben a két szerző egyszerre vitázik egymással és a progresszivista értelmiséggel.

Későbbi munkái a nevelés, a politikaelmélet és a vallásfilozófia körében mozogtak és szűkebb célközönségnek íródtak; Molnár mindezzel együtt az amerikai konzervativizmus katolikus ágának egyik karakteres alakja volt és hatása ebben a körben bizonyult a legtartósabbnak. Befolyását munkáinak számos nyelvre történt lefordítása globálissá szélesítette.

Utazásaival, előadásaival hozzájárult ismertségéhez; ezek során több alkalommal is diplomáciai megbízást teljesített. Távol-keleti, afrikai és európai útjai során előadásokat tartott és mindenütt vezető értelmiségiekkel, magas beosztású állami tisztviselőkkel, arisztokratákkal és uralkodókkal tartott kapcsolatot; például többször találkozott az Orleans-i herceggel, a legitim francia trónörökössel. Megállapítható, hogy amerikai értelmiségiként Molnár kora egyik legszélesebb körben ismert személyisége volt, aki találó meglátásaival és sokszor kendőzetlen véleményével erős visszhangot volt képes kiváltani. Dél-Amerikától Dél-Afrikán keresztül Japánig a konzervatív analízis egyik legismertebb személyiségeként tekintettek rá. A Szovjetunió összeomlása után Molnár lényegében Budapestre tette át tevékenységének középpontját, ahonnan bejárta a közép-európai volt szovjet államokat, amelyekben több könyve és számos írása megjelent.

Egyetemi kurzusokat az említett budapesti intézményekben adott több mint egy évtizeden át. Ennek során közeli kapcsolatba került a fiatal tudósok felnövekvő nemzedékével, ismerősökre és követőkre tett szert, de legalábbis érdeklődő olvasókra, akik értelmes vitába bocsátkoztak tézisei kapcsán. Mindenek együttes hatásaképpen Molnár ma a legtöbbek által ismert és olvasott, vitatott és továbbgondolt magyar anyanyelvű filozófus.

Molnár Tamás hamvai a richmondi temetőben, Virginia államban kerültek elhelyezésre. A sírkőbe vésett felirat a vezetéknév esetében ékezetet használ – így jelölve ennek az ékezetnek múlhatatlan fontosságát Molnár életében, személyiségében, és munkásságában. Molnár az USA-beli ókonzervatív három legjelentősebb alakjának az egyike; s e három személy – John Lukács, John Kekes és Thomas Molnar – mind magyar anyanyelvű.