A pápaság és Magyarország a 13. század első felében

Doktori disszertációjának könyvvé szerkesztett változatában Barabás Gábor a pápaság és Magyarország kapcsolatait vizsgálja a 13. század első felében, elsősorban arra keresve a választ, hogy a pápaság számára az orbis christianusban rendelkezésre álló eszközök (legátusok, kánonjog, pápai kiküldött bíróság, levelezés) hogyan jelentek meg az Apostoli Szentszék és a Magyar királyság viszonyaiban. A szerző elsőként kutatási projektjéről ír, majd összefoglalja a pápai-magyar kapcsolatok történetét a 12. század közepétől 1241-ig. A második rész a kapcsolatok megjelenési formáit mutatja be részletesen, a pápai legátusoktól (a pápák "szemei" és "kezei", valamint "alteregói" szerepét betöltő küldöttektől) a pápai kiküldött bíróságok szerepén keresztül a pápai oklevelekig. A szerző ezt követően részletesen ismerteti ez utóbbiak hatását a királyi oklevelekre, a magyarországi érsekek és püspökök, valamint a káptalanok és konvektek okleveleire is. A harmadik rész a pápai-magyar kapcsolatokban nyomon követhető ügyek tematikus csoportjait ismereti. Ezek közé tartozik többek között a pápák dinasztikus konfliktusokban - például a II. András és Béla herceg közti ellentétben - játszott szerepe, a keresztes háborúk kérdésköre, a Német Lovagrend történetének magyarországi epizódja, a hitegység kérdése és az eretnekek elleni harc, de a kánoni választások vagy éppen az egyházak és egyháziak elleni támadások esetei is. Az összegzés után irodalomjegyzék, táblázatok, személy- és helynévmutató, angol és német nyelvű összefoglalás zárja a kiadványt. Szakkönyvtárak anyaga.