A pápai plébánia története [reprint kiadás]

Az alapításának milleniumát ünneplő Veszprémi egyházmegye püspökeinek sorából magasan kiemelkedik báró Hornig Károly (1840–1917) bíboros. Az 1888-tól veszprémi püspök 1912-ben kapta meg X. Piusz pápától a bíborosi kalapot. Nagy volt alkotásaiban, nagy volt az egyházkormányzatban. Mellette fáradhatatlanul írt és olvasott. Papjai közül mindig nagyon megbecsülte azokat, akik a tollat forgatták és kiváltak a tudásban. Történelmi munkásságának jelentős mozzanata, hogy 1903-ban kiadta nagy elődjének, padányi Biró Márton püspöknek naplóját (Veszprém). De sokkal jelentősebb, hogy 1896 és 1907 között 40.000 Koronás költséggel 4 kötetben jelentette meg a Lukcsics József által szerkesztett Monumenta Episcopatus Weszprimiensis Romana-t. (A veszprémi püspökség római oklevéltára) I–III. Budapest, 1902. ill. IV. Budapest, 1907. Fejedelmi bőkezűséggél támogatta a sajtót. A teológia mellett érdekelték a profán tudományok is, főleg a történelem és az irodalomtörténet. Az egyházmegye írópapjainak bibliográfiáját aprólékos gondossággal gyűjtötte össze. (Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára. München, 1987. 26. o.)

Ennek a mecénási lelkületnek terméke a most reprintben megjelenő mű: A pápai plébánia története Kiss István tollából. (Veszprém, 1908.) A szerző írja könyve előszavában: „Nem mulaszthatom el, hogy e helyen is mély tisztelettel hálás köszönetet ne mondjak Ő Excellenciája báró Hornig Károly megyéspüspök úrnak, a tudomány és irodalom leglelkesebb barátjának, a nagylelkű maecenasnak, aki a kiadással járó anyagi költségeket fedezni méltóztatott.” (8. o.)

(Részlet a kötet előszavából)