A Pannonhalmi Egyházmegye népiskolái a XIX–XX. Században

Dr. Varga László a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán docens. Fő kutatási terülte a neveléstörténet; leginkább a népoktatás XX. századi története, a reformpedagógia és a gyermekkortörténet került érdeklődése középpontjába. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán pedagógia szakos előadói oklevelet, majd bölcsészdoktori címet szerzett. Egyetemi doktori értekezése a Pannonhalmi Bencés Főapátság gondozásában, a magyar iskolázás millenniuma alkalmából nyomtatásban is megjelent. Angol nyelvből fel-sőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Több alkalommal nyert ösztöndíjat külföldi – Anglia, Észak-Írország, Portugália, Görögország – tanulmányutakra, nemzetközi tapasztalatait publikációkban teszi közzé. Neveléstörténet, nevelés- és oktatáselmélet, tanulásmódszertan és európai oktatási rendszerek témakörökben tart előadásokat. Az országos közoktatási szakértői névjegyzékbe 2004-ben került fel pedagógiai ér-tékelés szakterületen. Rendszeresen publikál szakfolyóiratokban, ta-nulmánykötetekben. Doktori tanulmányait az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola „Neveléstudományi kutatások” programja keretében, „A pedagógiai gondolkodás fejlődése a magyar neveléstörténet folyamatában” szakterületen végezte Mann Miklós, az MTA doktora szakmai irányításával. A szerző „summa cum laude” minősítéssel 2006-ban megvédett doktori (PhD) disszertációjában a pannonhalmi egyházmegye katolikus népiskoláinak történetével, pontosabban annak átfogó, egyházmegyei szintű feldolgozásával és értékelésével foglalkozik. A falusi néptanító, a plébános és a tanfelügyelő mind-mind a hétköznapok történelmének sorsfordító képviselője, habár legtöbbjük nem szerepel neveléstörténeti tankönyvekben, nevük nem olvasható történelemkönyvekben, küzdelmes életükkel és áldásos működésükkel rászolgáltak arra, hogy a magyar iskolatörténet jeles képviselőiként tartsuk őket számon.