A nagyszentmiklósi kincs

10 kg arany, 200 év, közel ezernyi cikk és könyv – a nagyszentmiklósi kincset mérlegre téve ez kerül az egyik serpenyőbe. Készülésének tisztázatlan kora, elrejtésének feltár(hat)atlan oka, a tárgyak világi és/vagy egyházi rendeltetése körüli bizonytalanság és az ábrázolt jelenetek folklorisztikus tartalmának valószínűleg mindörökre ismeretlen volta – ez kerül a másikba. Egyáltalán kerülhet-e még valami lényegesen új az utóbbiba? Tehet-e még valaki tényleg újat a kincs kutatásához? Mi a kincsnek és mi eddigi kutatásának a lényege? Mit lehet a kinccsel kapcsolatban érdemlegeset, ténylegesen megismerni?
Az utóbbi kérdésekre csakis szubjektív válasz adható, s a szerző ezt vállalja is. Másféle olvasottsággal közeledett a kincshez, mint ez eddig általában szokás volt, s ez másféle nézőpontokat, nemegyszer másféle következtetéseket eredményezett. A követett módszer sem a szokásos; a kora középkori Európa, Bizánc és a Kelet számításba vehető régészeti, művészettörténeti és történeti adatait úgy tartja együtt szem előtt, hogy közben mindenképpen el akarja kerülni a „vegyes érvelést”. A régészeti evidenciáknak történeti adatokkal, illetve fordítva: történeti problémáknak régészeti elméletekkel való értelmezése helyett a munka folyamatában mindig azon adatcsoportokat, szempontokat preferálja, amelyek a kincs kutatása számára előrelépéssel kecsegtetnek.