A mitikus és a történeti táj

Szabó Júlia tanulmánykötete a XIX–XX. századi képzőművészet egyik sajátos műfaját, a tájfestészetet tárgyalja ikonológiai és műfajtörténeti szempontok szerint. Az első tanulmány az antik romok jelentéseit kutatja a XIX. századi magyar festészet történetében – az egyetemes művészeti párhuzamokra és az írott forrásokra utalva. A második egy évezredek óta különös, misztikus tisztelettel övezett fa, a cédrus jelenlétével foglalkozik az eurázsiai kultúrkörben. A harmadik tanulmány a történeti tájfestészet korszakait tekinti át, a negyedik pedig egy transzcendens motívum, a „lélekvirág” egyetemes és magyar írott-ábrázolt emlékeit elemzi.