A magyarság és az egyház szolgálatában

Keresztes Sándor (1919–2013) Erdélyi család fiaként a román impériumban járt iskolába, de a 2. bécsi döntés után ismét magyarrá lett kolozsvári egyetemen szerzett államtudományi diplomát. Közben ifjúsági szervezetekben tevékenykedett, együttműködve Márton Áron püspökkel a magyarság érdekében. 1944-ben a román katonaság elől menekülve átkerül Budapestre, ahol részt vett a zsidók mentésében, emiatt a nyilasok le is tartóztatták, a kivégzést csak alig tudta elkerülni. 1945-től a keresztény szociális eszméket valló Demokrata Nép-párt szervezésében működött közre Barankovics István mellett. Az 1947. évi választások eredményeképp a párt tagjaként került a parlamentbe, ahol képviselő és a párt frakciójának titkára lett, de a Rákosi-féle leszámolási politika keretében 1948 nyarán „klerikofasiszta” múlttal vádolva megfosztották parlamenti mandátumától. Ettől fogva csak a civil életben ténykedett. 1956-ban egyik újra indítója a Demokrata Pártnak, ezért 1957-ben internálták. Bizonyos liberális, keresztényellenes erők 1994-ben ügynök múlttal vádolták az idős politikust. Az időközben feltárt dokumentumok egyértelműen bizonyították, hogy Keresztes Sándor semmiféle kényszer, zsarolás ellenére sem volt hajlandó keresztény hite és egyháza ellen cselekedni. Vállalta ezért az őt sújtó negatívumokat és a rendőrségi megfigyelést is, ami egészen 1989-ig tartott. Amint a politika enyhült, a 80-as évek végén több egyesület, köztük a Márton Áron Társaság létrehozásával ismét bekapcsoló-dott a közéletbe. A rendszerváltoztatásnak is részese volt az 1989-ben alakult Kereszténydemokrata Néppárt, amelynek szervezése Keresztesék lakásán indult. A pártnak – neve, kora és tekintélye révén – az egyik vezetője, majd elnöke lett. A párt listáján 1990-ben ország-gyűlési képviselővé választották. Rövid parlamenti munka után az új kormány első vatikáni nagykövetévé nevezték ki. Itteni tevékenysége megalapozta az azóta is tartó jó államközi kapcsolatokat. Egyúttal sikerült vatikáni segítséggel európai problémává tenni az őshonos kisebbségek sorsát.