A magyarországi németek. II. A modern nacionalizmus kialakulásától a rendszerváltozásig (1790–1993)

A magyarországi németség történetét bemutató kétkötetes mű első része a középkortól a 18. század végéig vizsgálja a német anyanyelvű népcsoportok történetét. E második kötet a német nemzetiség társadalmi integrációjának, részbeni asszimilációjának, nemzeti öntudatra ébredésének, kisebbségi népcsoporttá alakulásának másfél évszázada után a jog-fosztottság, jogkorlátozás éveit, majd az itt maradt német kisebbség reintegrálódásának körülményeit mutatja be. A kötet történeti bevezető része és a felsorakoztatott források ezeket a sorsfordító döntéshelyzeteket és az azokhoz vezető utat világítják meg. A németség – mint ahogyan a többi hazai nemzetiség – helyzetét és gondolkodását a magyar és az anyanemzeti eszme egyszerre befolyásolta. A magyar állam területén élő németek is keresték önazonosságuk megfelelő útját: ki a magyarságba való beolvadásban, ki a Németországhoz való közeledésben látta a jövőt. A 20. század a németek számára is traumák sorát jelentette. Az első világháborút követően a magyarországi németség jelentős része több utódállamba került. A Magyarországon maradt németek egy része az 1930-as évekre elégedetlenné vált kisebbségi jogaik érvényesítésével. Ez is oka volt későbbi radikalizálódásuknak. A második világháborút követően kollektív büntetést szenvedett a németség a deportálások, internálások, földelkobzások, majd kitelepítések révén. Az itt maradók évekig másodrendű állampolgárként éltek. Az 1960-as évektől ugyan szabadabban gyakorolhatták nyelvüket, de csak a rendszerváltás hozta el számukra a nemzet(iség)i önazonosság kiteljesedését.