A magyarországi bencés kongregáció birtokainak gazdasági szervezete és irányítása (1848–1949)

Szent Márton Monostora, Pannonhalma 1996-ban alapításának ezredik évfordulójára emlékezik. Géza nagyfejedelem és Szent István királyunk emberi léptékkel és előrelátó gondolkodásmóddal sziklára akarták a monostort építeni. A sziklaalap mindenekelőtt Jézus Krisztus, az egyház Szegletköve, minden keresztény és így minden szerzetes eszménye és ereje. Ez a lelki alapvetés azonban valós, anyagi alapvetést is jelentett. Az alapítók földadományokkal látták el a királyi monostort. A monostor magával az alapítás tényével nemcsak a lélek és szellem, hanem a gazdálkodás, egy tágabb értelmű emberi kultúra középpontja is lett. Az istentisztelet, az igehirdetés, a tanítás, az emberi lélek nemesítése mellett a munka, különféle mezőgazdasági termelőmunka révén is kötődött a környezethez mintát, példát adva a mindenkori felvilágosultabb gazdálkodásra. Ez a bonyolult és ugyanakkor mégis egyszerű, átlátható „életmodell” a magyar történelem viszontagságai között többszöri megszakítással, folytonos meg-megújításokkal 1945-ig hatott és valóság volt. A Szent Benedek Rend utolsó két századának gazdálkodását mutatja be Fülöp Éva Mária munkája, melyet most a METEM Könyvek legújabb köteteként kezében tart az olvasó. Kitűnő szakmunka, pontos képet ad az adott kor, adott nagybirtok szerkezetéről, kezeléséről, az azon folyó gazdálkodásról. A Pannonhalmi Rendtörténet a sorozat kiadásának időpontjáig bőséges anyagot közöl a rend gazdálkodására vonatkozóan. Fülöp Éva Mária munkája teljessé teszi a századunk elején lezárt munkát és új, gondosan felkutatott és megrajzolt képet tár a történész és az érdeklődő elé. (Részlet Várszegi Asztrik főapát előszavából)