A magyar népi kultúra regionális struktúrája. I–II.

Borsos Balázs könyve merőben újszerű megközelítési módszert alkalmazó, hatalmas tudományos vállalkozás. Azzal, hogy a magyar népi kultúra térbeli tagoltságát bemutató kilenc kötetes Magyar Néprajzi Atlasz adatait számítógépes klaszteranalízis segítségével feldolgozza és elemzi, voltaképpen egy szintézis szintézisét teremti meg. A Néprajzi Atlasz térképlapjai önmagukban álló egységek: az egyes kultúrelemek térbeli elterjedését, fajtáját, létezését vagy éppen hiányát ábrázolják. Borsos Balázs viszont a számítógépes technika segítségével az egyes térképlapokat egymásra vetíti, és a több mint 600 néprajzi jelenséget „együttláttatja”. Mindezt kiegészíti az atlasz gyűjtőpontjainak összehasonlító statisztikai vizsgálatával, és a kialakult képet összeveti a közigazgatási, nyelvészeti, földrajzi és számos kulturális aspektus szerinti tagolódással. Ezzel a kultúra térbeli szerveződésének egzakt képét tudja felvázolni, képes a magyar nyelvterület nagy, közepes és kis kulturális régióinak körülhatárolására, lokalizálására, sőt, sajátos kultúrával rendelkező kis táji csoportok, mikrorégiók meghatározására is. A mű a szó klasszikus értelmében vett kézikönyv, amely a magyarságot jellemző rendkívül gazdag táji, műveltségbeli tagoltságról szerzett eddigi ismereteinket igazolja, esetleg cáfolja vagy pontosítja. Nem könnyű strandolvasmány, vagy regény, amelyet elejétől végéig, betűről betűre olvas el az ember, hanem – az elméleti, módszertani fejezetek mellett – egy hatalmas áttekintés, amely segít bennünket eligazodni a kultúraszerveződés bonyolult térbeli alakzatai közt, egyszerűbben fogalmazva: ki-ki utánanézhet benne, hogy létezik-e Palócföld, meddig tart Kalotaszeg, hol húzódik Göcsej határa, vagy hogy melyik kulturális kisrégióba tartozik szülőfaluja.

Balogh Balázs