A kölcsönszó jelentésvilága

A kölcsönelemek, mint ismeretes, mind hangtani, mind alaktani és jelentéstani szempontból beilleszkednek az átvevő nyelv rendszerébe. Az empirikus kutatások alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a nyelv valamennyi szintjén szabályok és törvényszerűségek állapíthatók meg az átvétel beilleszkedési folyamatára vonatkozólag. A román–magyar interferencia vonatkozásában az ilyen irányú vizsgálatokban – a hangalaki és morfológiai kutatásokhoz képest – a jelentéstani elemzések bizonyos mértékben háttérbe szorultak. Egyrészt azért, mert a jelentéstannak nincs olyan pontosan kidolgozott , empirikus nyelvi anyagon alkalmazott és bevált fogalomrendszere, mint például a hangtannak és az alaktannak, másrészt a jelentéstani jelenségek jóval szórványosabb jellegűek, hiszen a kölcsönszavak többsége változatlanul megőrzi az átadó nyelvben meghonosodott jelentését, jelentéseit. Ennek az értekezésnek a célja: a román–magyar szemantikai interferencia kutatását újabb szempontokkal gazdagítani, a föltárt szemantikai törvényszerűségeket tovább árnyalni, és ezek alapján olyan elvi következtetéseket megfogalmazni, amelyek nemcsak a nyelvek érintkezésének ilyen jellegű vizsgálódásában hasznosíthatók, de bizonyos általános nyelvészeti stúdiumokban is.