A késő középkori magyar királyok sírjai

Minden nemzet emlékezetében meghatározó jelentőségűek a középkori uralkodók sírjai. Ezekre már saját korukban is az államiság hagyományának kézzelfogható emlékeként tekintettek, és ennek megfelelő tisztelet övezte őket. A királyi sírhelyek ezt a szerepüket az újkorban, sőt napjainkban is megőrizték Európa-szerte. Magyarország történetének újkori századai azonban szó szerint eltüntették a föld színéről középkori királyaink temetkezőhelyeit. Nemcsak uralkodóink földi maradványai pusztultak el egy-két kivételtől eltekintve szinte nyomtalanul, de maguk a temetkezőhelyek – melyek koruk legjelentősebb katedrálisai, kolostorai, prépostságai voltak – nagyrészt szintén elenyésztek.
E könyv a 2019-ben megjelent, Az Árpád-házi uralkodók sírjai című kötet folytatása, és a magyar királyok temetkezéseit tárgyalja I. Károly 1342-es temetésétől Szapolyai János 1540-es temetéséig. Röviden áttekinti az egyes magyar királyok uralkodását és bemutatja korukat, valamint részletesen tárgyalja a temetkezéseikről fennmaradt történeti és régészeti forrásokat.
E két évszázad alatt összesen tizenkét király uralkodott Magyarországon, de csak tízet temettek el az országban. E tíz közül heten a székesfehérvári Szűz Mária-bazilikában leltek örök nyugalomra, így e könyv is kiemelten foglalkozik a székesfehérvári bazilika építéstörténetének gótikus korszakaival, és kísérletet tesz ennek a hatalmas, de mára csaknem teljesen elenyészett épületnek, valamint az egykor benne álló késő középkori királyi síremlékeknek a virtuális rekonstrukciójára is.