A hódoltság régészeti kutatása

Az Európában található oszmán-török építészeti műemlékekkel foglalkozó, Törökországban kiadott, legátfogóbb munkát a Dr. Ekrem Hakki Ayverdi vezette delegáció 42 tanulmányút eredményeként állította össze, és a négy kötetes „Oszmán-Török Építészeti Emlékek Európában” című könyvet 1975-ben jelentette meg. A könyv Romániával és Magyarországgal foglalkozó első kötetében bem utatja az oszmán-török dokumentumok alapján nyilvántartott, a magyarországi 146 éves török fennhatóság idején épített és itt hagyott 710 műemléket, dzsámit, mecsetet, medreszét, iskolát, karavánszerájt, vásárcsarnokot, ivókutat, szerájt, óratornyot, törökfürdőt, lőporraktárat, termálfürdőket, várat, hősi temetőt, derviskolostort stb. Sajnálatos, hogy ezen műemlékek többségét a történelmi ellentétek és viszálykodások lerombolták, elpusztították. Három évvel azután, hogy az oszmán-törökök elhagyták Budát, a M. Vanel „Abrégé Nouveau de l’Histoire des Turcs” (Párizs, 1689) című művében leírja, hogy Buda visszafoglalásakor hogyan raboltak és hogyan gyújtották fel a várost. Továbbá, Molnár Jó ­ zsef „Monuments Turcs en Hongrie” című munkájában dokumentumokra hivatkozva olyan személyeket nevez meg, akik a dzsámikat és a magyar templomokat fosztogatták és sok művészeti emléket, ezek között számos templomi kegytárgyat és a nép tulajdonát képező művészeti tárgyat vittek el Magyarországról. Megnevez egy Gallo Tesch nevű hadfelszerelési tisztet is, aki titokban leromboltatta Szulejmán szultán türbéjét és a csiszolt köveket katonai épületek építésére eladta, amellyel háromezer forintot keresett. Ezzel szemben tény, hogy a Balkánon és Közép-Európában az oszmán-török építészet emlékeit legjobban a magyar nép őrzi, ápolja és gondozza. Dr. Ekrem Hakki Ayverdi a fent említett könyvben az írja, hogy „A magyarok az oszmán-török műemlékeket sajátjukénak tekintik. A legkisebb török követ is úgy őrzik, mint az épület apró bizonyítékát. Nemcsak megőrzik, hanem bemutatják a nyilvánosságnak. Örömmel tölti el őket, hogy egy török emléket birtokolhatnak. Ez érzelmi alapokon nyugvó érdeklődés, amely hagyománnyá vált.” Nagy örömmel, büszkén m ondhatom el, hogy mióta Budapesten dolgozom, többször tapasztaltam személyesen ezt a nemes és művészetszerető hozzáállást. A Magyar Nemzeti Múzeum 2000. május 24. és 26. között Budapesten „A Magyarországi Török Hódoltság Régészeti Kutatása” címmel konferenciát rendezett, melyen a turkológusok, történészek és etnográfusok értékes előadásai alapján bizonyosságot nyert, hogy a török-magyar történelem közös örökségének tanulmányozásához még sok régészeti kutatást kell végezni. A török és a magyar kormány támogatja az ilyen irányú munkálatokat. Valójában a „2000-2003 közötti időszak Török-Magyar Oktatási, Tudományos és Kulturális Együttműködésről szóló Szerződés”-ben ez a közös érdek erős hangsúlyt kapott. Továbbá, a magyar miniszterelnök Orbán Viktor úr 2000. május 24. és 27. közötti törökországi hivatalos látogatása alkalmával folytatott tárgyalásokon megerősítést nyert, hogy mindkét fél támogatja a régészeti területeken történő együttműködés kiszélesítését. A régi emlékek feltárása, kutatása, megóvása és az emberiség szolgálatába állítása mindannyiunk feladata. Őszintén gratulálunk azoknak, akik a konferencia előkészítésében résztvettek, azoknak a tudósoknak, akik a konferenciát értékes előadásaikkal gazdagították és azoknak is, akik áldozatos munkájukkal az előadásokat összegyűjtötték és publikálták. Továbbra is sikereket kívánunk m unkájukban. Meggyőződésünk, hogy ez az együttműködés jó példa lesz más országok számára.

Ender Arat

a Török Köztársaság nagykövete