A Gyulafehérvári Római Katolikus Papnevelő Intézet „Seminarium Incarnatae Sapientiae” Könyvtárának régi állománya/Altbücherbestand der Bibliothek des Priesterseminar „Seminarium Incarnatae Sapientiae” in Alba Iulia/Fondul de carte veche al seminarului Teo

Gyulafehérvár a katolikus papképzés évszázadokon át tartó központi helyszíne volt. A Sztoyka Zsigmond által 1753-ban alapított Papnevelő Intézet (Seminarium Incarnatae Sapientiae- S. I. S.) a mai napig várja azokat a növendékeket, akik elkötelezettek a teológiai tanulmányok, az egyházi hivatás, a tudományok művelése és a közösségek szolgálata iránt. A Papneveldével szorosan összefonódik a könyvtár, amelyet az Intézetben tanuló hallgatók, a tanárok, papok és az elöljárók elsősorban teológiai tudományos munkák, kutatások céljából használták/használják. A papnevelde és ezzel együtt a könyvtár Batthyányi Ignác jóvoltából 1792-ben került jelenlegi helyére, a Batthyáneum mellé, a volt trinitárius rendház és templom zárdai részébe. A könyvtár bővítésének alapvető forrásai a papi hagyatékok. Az újonnan kiadott szakirodalommal a nagylelkű adakozók (magánszemélyek, külföldi alapítványok, intézmények és segélyszervezetek) rendszeres és alkalmi ajándéka révén frissülhet az állomány, valamint minimális saját beszerzéssel. A modern 21. századi könyvek, folyóiratok mellett, a könyvtárban található egy jelentős, 1850 előtt megjelent könyvekből álló gyűjtemény. Négy nagy csoportból tevődik össze, rendkívül heterogén. Tartalmazza báró Sztojka Zsigmond Antal püspök könyveit, aki végrendeletében összes könyvét a Papneveldére hagyta. Nagy példányszámban foglalja magába az alvinci bulgarita ferencesek, a tövisi pálosok könyvtárát, illetve az erdélyi jezsuita szerzetesek által bekerült, valamint a környékbeli plébániákról a teológia könyvtárában érkező könyveket (Verespatak, Zalatna, Alvinc, Borbánd, Kiskapus). Tekintettel a dokumentumok mennyiségére, a gyűjteményből kiemeltük és külön polcokra helyeztük a legrégebbi könyveket és külön gyűjteményeket alakítottunk ki, ennek az egyik része a 1601 előtti nyomtatványok és az RMK. A gyűjtemény 176 antikvát, valamint 50 RMK-t tartalmaz. Emellett 13 antikvát, 7 RMK-t tüntettünk fel a katalógusban, amelyeket nem találtunk, a könyvtárban, de leltárak igazolják, hogy valamikor a gyűjtemény részét képezték. A kötetek útjának feltárásában, a könyvek és tulajdonosok azonosításában fontos forrást jelentenek a levéltárakban talált kézzel írt katalógusok, összeírások. A Papnevelde könyvtárának állományát többször leltározták. Szepesy Ignác munkájának köszönhetően tudjuk, hogy 1828- ban 2399 címet tartalmazott a könyvtárkatalógus. Emellett több korabeli összeírás (1777, 1803 és 1879) segítette munkánkat. Az antikvák és RMK kötetek possessor-bejegyzései alapján látható például, hogy több könyv került a gyűjteménybe Fangh István (1750-1825) könyvtárából (41, 58, 59, 60, 98, 131, 132, 136), aki Batthyány Ignáccal jött Erdélybe, mint annak magántitkára, később a szeminárium rektora. Továbbá jelentős mennyiségű antikva/ RMK hordozza a gyulafehérvári jezsuiták possessorjegyeit (24, 46, 51, 66, 87, 117, 147, 163). A gyűjtemény értékes részét képezi egy Erasmus által írt 1645-ben Gyulafehérváron nyomtatott új, eddig még nem ismert kötet RMK 34 (3), amely egy kolligátum részét képezi. Érdekesség, hogy egy Temesvári Pelbárt műben (RMK III. 752.) szerepel a kor leghíresebb havasalföldi literátor-politikusának, Constantin Cantacuzinonak (1639–1716) a bejegyzése is (237), amely a bolgár ferences könyvekkel érkezett Gyulafehérvárra. A sokszínű provenienciák mutatják, hogy milyen értékes kincseket rejt a Papnevelő Intézet Könyvtára. Ebbe szeretnénk bepillantást nyújtani ezzel a kötettel. Több év áll tehát mögöttünk és még ugyanennyi előttünk, hiszen jelen kötetbe egyelőre csak az 1601 előtti nyomtatványok és a régi magyar nyomtatott hungarikumok kerültek be. Ez a katalógus nagyon sok ember keze munkájának gyümölcse, és ezúton mindnyájuknak hálásan köszönjük. Köszönettel tartozunk a gyulafehérvári Papnevelő Intézet elöljáróinak Oláh Zoltánnak (volt rektor, jelenleg tanulmányi igazgató), Diósi Dávidnak (vicerektor) és András István jelenlegi rektornak, hogy engedélyükkel és támogatásukkal, minden szükséges feltételt megteremtettek. Lehetőséget biztosítottak munkánk sikeres elvégzéséhez, így akadálymentesen valósulhatott meg ez a projekt. Továbbá köszönjük Marton József nagyprépost úrnak hasznos helytörténeti információit.