A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok [CD melléklettel]

Minden régész álma, hogy találjon és fel is tárhasson egy összetartozó telepet és temetőt. Ez sikerült Budaörsön 2002–2003-ban, ahol a patakparti teleptől 50 méterre, a dombtetőn előkerült a korabeli temető is. A név szerint is ismert ókori települést – vicus Teuto (…) – bemutató sorozat második kötetében, a mintegy 450 síros temető sírformáit, mellékleteit, az ide temetett emberek nemét, korát, viseletét ismerhetjük meg.

A temetkezések Pannonia provincia kialakulásával egyidőben kezdődnek, az 1. század közepén, és tartanak a római uralom végéig, a 4–5. század fordulójáig. Folyamatban tekinthetjük át a kora s késő római temetkezést, illetve a közöttük lévő 3. századi átmenetet. Láthatjuk, hogyan váltották fel a bennszülött, eraviszkusz lakosság csontvázas sírjait s jellegzetes ékszereit a római sírformák és mellékletadási szokások. Társadalmi különbségeket állapíthatunk meg, nem csak a nemesfémek, de a különlegesebb temetkezések – ló- és kocsisírok, körárkok, épített sírok – alapján is. A temetkezési rítus különbözőségeire vet fényt, hogy a halottat étel-ital melléklettel, esetleg eszközökkel ellátva, felékszerezve, díszes viseletben vagy melléklet nélkül, talán halotti lepelben temetik-e el. A sorozat eddigi két kötetéből komplex képet kaphatunk az Aquincum környéki, római vicus lakóinak nemcsak az életéből, hanem a temetkezési szokásairól, túlvilági képzeteiről is. A feldolgozás kulcsfontosságú segítséget nyújt Pannonia vidéki, polgári lakosságának megismeréséhez és a romanizáció folyamatának megértéséhez.