A Balkán és az Oszmán Birodalom. II.

Az előző kötet arra fókuszált, hogy az oszmán centrum döntései, valamint a birodalomban lejátszódó folyamatok milyen hatással voltak saját perifériájára, a Balkánra, e térséget az oszmán centrumból és az atlantikumból kiinduló változások passzív elszenvedőjeként feltüntetve. E kötetben azt vizsgáljuk, hogy a birodalmat irányító csoportoknak eredendően milyen szándékai voltak, vagyis a hatalmi centrum megváltozó világgazdasági helyzetre adott reakcióit elemezzük, mely a mediterrán és atlanti centrum perifériák feletti politikai vetélkedésében jelentkezett. E szemléletmód alapján továbbra sem a politikai entitásokat tekintjük a vizsgálat alapjának (noha a kötetek struktúrájából látszólag ez következik), hanem a gazdasági rendszereket és az őket ért kihívások hatásait vizsgáljuk tág időkeretbe ágyazva.
Az oszmán gazdaság és társadalom történetének világgazdasági struktúrákból való magyarázatát számos támadás érte, s csak részben azért, mert az elképzelés a perifériát gyakran csak a változások elszenvedőjének tünteti fel. Sokan ugyanis azt is túlzónak tartják, hogy a világkereskedelmi viszonyok változásából következtetni lehetne politikai és társadalmi-gazdasági változások bekövetkezésére, és éppen fordított irányú hatásmechanizmust vélnek kiolvasni az eseményekről. A regionalista szemléletnek kétségkívül előnye, hogy a modernizációs elméletek – kulturális esszencializmusból táplálkozó – ahistorikus vonásait kiküszöböli, ugyanakkor nem magyarázza meg a lokális területi egységek, közösségek és a prekapitalista társadalom osztályviszonyainak, kapcsolatrendszerének működését, tehát a hely- és mikrotörténettel ellentétben alapvetően nem alkalmas a periféria diverzitásának megragadására.